A Molly-Gusten bébikből a harmadik leányzó, Piperkőc Duckhunter’s Dixieland „Pixie” (rózsaszín nyakörv) maradt nálunk. Kiállítási és munka terveink egyaránt vannak vele, amennyiben egyszer hajlandó lesz megkomolyodni, ugyanis jelenleg igen csak tűzről pattant kishölgy őkelme, eleven, mint az ördög. Ha nem lenne nehéz kimondani, Krampusznak nevezném, egyelőre ez jobban illik rá, mint a Pixie, ami tündért jelent.Minden rosszasága ellenére ígéretes kölyöknek látszik; az apportkészsége kitűnő, sípszóval behívható, az alap-vezényszavakat pedig már a harmadik próbálkozásra megértette, és szerintünk nagyon szép is, formás és arányos, a szőre dús és fényes, a szeme szinte fekete.
Pixie – Piperkőc Duckhunter’s Dixieland
Ma volt az első városi sétánk, Kimit is vittük magunkkal. Nehezen indult, mert Pixie gyanúsnak találta a körülményeket, ezért míg G. Kimit zsuppolta be a kocsiba, őnagysága visszaiszkolt a kertbe. Ám mivel a póráz zavarta a haladásban, azt gondosan összehajtogatta, és a szájába vette, alig akartam hinni a szememnek. Útközben egyre hangosabban tiltakozott (Molly pont ilyen volt, amíg rá nem jött, hogy az autózás = izgalmas séta), és nem volt hajlandó kiszállni a kocsiból. Néhány méteren a kezemben vittem, de ekkor megcsapták az orrát a SZAGOK, le kellett tennem, és innentől nem volt semmi probléma. Ugyan még egy kicsit rakoncátlanul megy a pórázon (ez volt az első!), de jól viselte az idegeneket, és az autókat egyaránt. Kimi még nála is könnyedébben viselte az adventi vásár zsivaját és nyüzsgését. Csak a szobrokkal nem volt kibékülve, hosszasan megugatta őket, különösen Csontváryt.
Kimi – Port of Nessie Plan of Action
Pózolunk a téren
Pixie
A Piperkőcök Bandája 
Posted on 2014/12/15
0