Frissítés: kaptam egy linket egy, a témában végzett másik kutatásról, íme:
http://www.veterinarypracticenews.com/Sterilization-Effects-Worse-for-Golden-Retrievers-Than-Labs/
Itt pedig az alább hivatkozott kutatás teljes szövege olvasható:
Click to access 61314_Pets_Lead%20Article_VizslaStudy.pdf
Nemrég megjelent egy kép és egy rövid cikk egy kuvaszról és nagyon ismert gazdájáról, melyből kiderült, a hat éves kutya nincs ivartalanítva. Az egyik habzó szájú hozzászóló szerint „mi az, hogy egy hat éves kutyát még nem ivartalanítottak? Felelős állattartás???”. Nagyjából ezzel egy időben mesélte Zen gazdija, egy állatorvosi vizit alkalmával az orvosuk megjegyezte, akkor majd 5-6 évesen jöhet a kasztrálás. De kérdem én, picit dühösen: Miért kellene ezt rutin-szerűen elvégezni? Miért lenne felelőtlen az, aki nem ivartalaníttatja a kutyáját? (Felháborodásom nem vonatkozik a menhelyre kerülő, ill. egyes munka- és segítő kutyák rutinszerű ivartalanítására.) Hogy is van ez?
Nem reprezentatív kutatásom során egyetlen állatorvosi rendelőt sem találtam, ahol ne ajánlanák az ivartalanítást. Indokként leggyakoribb érv a nem kívánt szaporulat és a gennyes méhgyulladás megelőzése, valamint az emlődaganat valószínűségének csökkenése. Több weboldalon is azt olvastam (hivatkozások nélkül), hogy az első tüzelés előtt elvégzett ivartalanítás mellett az emlődaganat kialakulásának valószínűsége nulla.
Az ivartalanítás hasznosságát és szükségességét azonban jelentősen árnyalja a Journal of the American Veterinary Medical Association 2014. februári számában „Evaulation of the risk and age of onset of cancer and behavioral disorders in gonadectomized Vizslas” címmel megjelent kutatási összefoglaló, amely a teljes ivartalanítás (ahol a petefészkek/herék eltávolításra kerülnek) és az egyes viselkedési rendellenességek, ill. rákos megbetegedések előfordulásának összefüggéseiről számol be. A vizsgálatba 2505 vizslát vontak be. (Korábban rottweilerek és golden retrieverek vizsgálatakor is hasonló eredményekre jutottak.)
Az eredmények röviden összegezve:
A 6 hónapos, vagy fiatalabb korban elvégzett ivartalanítás szignifikánsan megnöveli egyes viselkedési rendellenességek előfordulását, többek között:
– szeparációs szorongás
– zajoktól való félelem
– félénkség
– ingerlékenység
– agresszió
– hiperaktivitás
– félelemből okozott harapás
12 hónapos, vagy fiatalabb korban elvégzett ivartalanítás szignifikánsan megnöveli a hemiangiosarcoma (az erekben kialakuló rosszindulatú daganat) kialakulását.
Bármilyen életkorban elvégzett ivartalanítás szignifikánsan megnöveli:
– félelem a vihartól
– emlőrák
– limfóma
– egyéb daganatok kialakulását.
A nem ivartalanított egyedekkel összevetve az ivartalanított egyedeknél:
– 3,5 x nagyobb a kockázata az emlőrák kialakulásának.
– szukák esetében 9x nagyobb a valószínűsége a hemiangiosarcoma kialakulásának. Kanok esetében ugyanakkor nem mérhető eltérés.
– 4,3 x nagyobb a valószínűsége a limfómának.
– 5 x nagyobb a valószínűsége valamilyen rákos daganat kialakulásának.
– Szukák esetében 6,5 x, kanoknál 3,6 x nagyobb a valószínűsége a különféle rákos daganatok egyidejű előfordulásának.
A kutatók szerint további vizsgálatok során kell tisztázni a nemi ivarmirigyek eltávolításának biológiai hatásait, továbbá, ki kéne dolgozni egy alternatív megoldást a sterilizálásra, ahol az ivarmirigyek nem kerülnek eltávolításra.
Egy, a fenti kutatásra hivatkozó állatorvos szerint amennyiben a körülmények indokolják az ivartalanítást, kanoknál a vazektómia, szukáknál a petevezeték lekötése, esetleg a méheltávolítás az elfogadható kompromisszum. A teljes ivartalanítás szukáknál gennyes méhgyulladás, kanoknál prosztata hyperplasia esetén szükséges.
Egy személyes adalék
Kutyatartó életünk során két szuka kutyánkat ivartalanítottuk, mindkettőt gennyes méhgyulladás miatt. Chilinek a műtétet követő évben emlődaganata lett, szerencsére a kezelésre jól reagált. Dömper kutyánknak a mancsán alakult ki daganat, emiatt amputálni kellett a jobb mellső lábát.
Dömpi az amputáció másnapján.
A Piperkőcök Bandája 
Heller Katalin
2016/03/08
Nem kellett volna megvárni, hogy gennyes méhgyulladása legyen. Nem az ivartalanítás miatt kellett szegény lábát amputálni. Ha korábban ivartalaníttatod, nem lesz gennyes méhgyulladása, ami nagyon súlyos betegség. Ami meg azt a kutatást illeti, nevetséges az egész. Pont hogy megnyugszik a kutya az ivartalanítást követően, és emberközpontúbb lesz. Az én szukám még ivaros, és retteg a vihartól, tüzijátéktól, meg általában a nagy zajtól. Szóval az hülyeség, hogy az ivartalanítás váltja ki. Féltem őt a gennyes méhgyulladástól és az emlődaganattól, ezért mielőbb megműttetem. És tudom, hogy jót teszek ezzel neki.
Kata
2016/03/10
Köszönöm a kioktatást 🙂
gend
2016/03/13
– szeparációs szorongás
– zajoktól való félelem
– félénkség
– ingerlékenység
– agresszió
– hiperaktivitás
– félelemből okozott harapás
Ezek mind a megfelelő szocializáción illetve nevelésen múlnak, semmi közük ahhoz, hogy a kutya ivaros vagy sem!
Egyébként egy tucat tanulmány meg pont azt bizonyítja, hogy a cikkben felsorolt betegségeket az ivartalanítással meg lehet előzni. De az is igaz, hogy sok mindent bebizonyítottak és az ellenkezőjét is, szóval mindenki döntse el a saját józan ítélőképessége alapján, hogy szükség van e az ivartalanításra, vagy sem.
Lábjegyzetben még annyit, hogy én már két szukámat vesztettem el emlődaganat miatt, a mostanival nem kockáztattam és ivartalaníttattam az első tüzelés előtt. Ha van köze az ivartalanításhoz ha nincs, ő az eddigi legjobb kutyám minden téren!
Kata
2016/03/16
Egyet értünk, mindenkinek alapos mérlegelés után kell döntést hoznia. E döntés meghozatalához szerintem ismerni kell a pro és kontra kutatási eredményeket, állatorvosok, tenyésztők tapasztalatait. Nem lenne szabad egyedi esetekből kiindulni…
Egy betegség – legyen az daganat, csípő diszplázia, stb. – kialakulása számos tényező szerencsétlen együttállására vezethető vissza, sosem egy okra. Nem tudományos véleményem szerint egy belsőelválasztású mirigy léte nem lehet önmagában semmilyen betegségnek az okozója. Eltávolítása azonban megbontja a szervezet kényes egyensúlyi helyzetét, és ebben a “megbillent” állapotban – egyedileg eltérő mértékben – a szervezet védtelenebb lesz a további rizikófaktorokkal szemben, és a kevésbé jól alkalmazkodó szervezetű kutyák nagyobb valószínűséggel lesznek betegek.
Az általam olvasott publikációk egyike sem állítja, hogy csak az ivartalanított kutyák lesznek félősek, vagy emlődaganatosak, csak annyit, hogy közöttük gyakoribb.
Egy kedves ismerősöm habilitációs kutyakiképző, fantasztikus munkát végez a saját maga által kiképzett terápiás kutyáival. Egyik kutyája (nem a terápiások) mégis retteg a vihartól, petárdáktól. Ha ő nem tudta kinevelni belőle, akkor nem is lehet, ebben biztos vagyok, tehát nem csak a nevelésen múlik…az a kutyus is ivartalanított, de ebből nem kívánok következtetést levonni, vagy a fentiek igazolásául példának felhozni, csak mint tényt rögzítem.
eszter
2017/04/17
Kedves Szerző!
Most találtam rá erre az írásra, vagyis lehet mondani, eléggé megkéstem a véleményemmel. Én azzal kezdem: köszönöm az írást!!! Az emberek évszázadok óta tartanak kutyákat (is), de csak az utóbbi néhány évben látom kibontakozni a nemtelenítés egyre erőszakosabb kikényszerítését.
Miért nem lehet egy kan férfias karaktere vagy egy szuka nőies jelleme érték? Szerintem inkább azt kellene meggondolni, hogy szükséges-e mindenkinek kutyát tartani, nem pedig a kutyákból Tamagocsit csinálni. Férjemmel az idősödő korosztályt képviseljük, már rengeteg kutyánk volt, kanok, szukák. Előző szukáinknál “behódoltunk”, az eredmény: a karcsú, temperamentumos terrierekből lelassult kutya-hurkák lettek. Életmódunk, a kutyák táplálása nem indokolta a látványos változást – aki ismer minket és a kutyáinkat nem is vitatja állításom igazát. Jelenleg ivaros vizsláink vannak, egy igazi kutya férfiszépség és egy filigrán hölgy. Mi is, a gyerekeink, rokonaink, barátaink együtt tudnak élni az állatok nemiségével. Különbözőségüket tudjuk kezelni, tiszteletben tartjuk és szeretjük – ez egyéniségük része.
Miért is kell a kutyákat ivartalanítani? Nem hiszem, hogy csak a szaporodás miatt. Gondoljuk meg: zsúfolt tömegben, fesztiválokon vonszolja magával a kutyáját és elvárja, hogy az állat egy kitömött dísztárgy passzivitásával tűrje a tőle idegen környezetet. Mert egy falkaállatot falkavezér nélkül nehéz kordában tartani, márpedig 60 kg színizom kan kutyát vezetni csak akkor biztonságos, ha a gazdi észjárása a kutya előtt jár, és van elég emóciója, hogy megértse az állat non-verbális jelzéseit.
A szocializációról annyit, ez olyan illúzió, mint az, hogy nincs rossz gyerek, csak rosszul nevelt. Vannak problémás kutyák és pont. A gazdi dolga, hogy ez más személyeknek ne okozzon problémát, akár ivaros a kutya, akár nem.
Mind a két kutyánk mentett, tele rossz élményekkel. Ennek ellenére megtalálták a helyüket a családban/falkában, a kan “főnöke” a férjem, míg a szuka engem választott. Ez nem véletlen. A kan egy túlnőtt, nagytestű állat, amely az első időben szinte mindig morogva kommunikált. Ahelyett, hogy egy nyisszantással akartuk volna megfosztani domináns egyéniségétől (amit egyébként előírtak számunkra), szeretettel és neveléssel elértük, hogy bízzon bennünk. Viszont tudomásul vesszük, hogy másokban nem bízik, és nem is tesszük ki olyan helyzetnek, ami kellemetlen számára vagy az idegen emberek számára.
A mai világgal az a baj, hogy az emberek minimális tapasztalat és ismeret birtokában ellentmondást nem tűrően terjesztik a véleményüket – pl az interneten minden korlátozás nélkül. Aki csak két hónapja tart bármilyen kutyát, máris egy etológus magabiztosságával ontja az általánosításokat. Aztán megosztják sokan és máris kőbe vésett igazság lesz belőle. És elvárás a többi kutyatartó felé. Mi nem vitatkozunk, egyszerűen továbbra is kan és szuka kutyákat fogunk tartani, felelősségünk teljes tudatában.
Kata
2017/04/18
Kedves Eszter,
KÖSZÖNÖM!
Nagy örömmel olvastam a hozzászólását, minden szavával egyetértek.
Miért kell a kutyákat ivartalanítani? Mert a gazdinak ez kényelmesebb, bár ezt csak kevesen ismernék el, helyette egészségügyi kockázatokra hivatkoznak. Más fórumon többen is kutatási eredményekkel cáfoltuk ezekez az un. előnyöket, és szintén kutatásokkal támaszottuk alá a lehetséges káros mellékhatásokat. Erős kisebbségben voltunk és süket fülekre találtunk, nem ritkán sértően személyeskedő hangnemben oktattak ki bennünket. Épp ezért nagy öröm, ha hozzám hasonszőrűekbe botlom 🙂
Üdv.
Szabó Kata