Gyakorlunk a kicsikkel

Posted on 2015/03/09

0


Hosszú hónapok óta az első hétvége, amikor nem esik és nincs sár, így megkezdtük a kicsikkel a vizsgára való felkészülést. (A “kicsik” mostanra szigorúan csak életkorban értelmezhető, hisz a 9 hónapos Kimi már rég kinőtte kölyökkutya méretét, a 6 hónapos Pixie pedig ugyan még nőni fog, de már régóta nem öleb méretű.)

Az apportozás dummyval és madárral egyaránt jól ment mindkettőjüknek, most viszont úgy gyakoroltuk, ahogy majd vizsgán is kell, azaz nem a gazdi dobja ki a dummyt, és nem annak kell visszavinni, aki kidobja. Fokozatosan növeltük a távolságot is, így olykor kicsit keresniük is kellett, különösen a narancs színűt, ami a múltkor annyi sarat szívott magába, hogy mostanra ‘terepszínűvé” vált.

Pixie az első 2-3 alkalommal még felém kanyarodott (én dobtam ki a dummyt), de ilyenkor azonnal megszakítottam vele a szemkontaktust, G. pedig behívta, így a kiscsajnak hamar leesett, mi a feladat. A jutalomfalattal motiválás viszont nemhogy segítette, hanem kifejezetten hátráltatta a gyakorlást; Pixie már félúton ledobta a dummyt és tátott szájjal rohant a kajáért, így ki kellett iktatni. Eleinte méltatlankodott ugyan, de hamar túllendült rajta, fontosabb volt számára a játék. Orral és szemmel egyaránt keres.

pixie_6month

Pixie sármentes időjárás esetén is vastagon össze tudja koszolni magát.

P1200781

Kimi elsőre megértette, oda kell visszamenni, ahonnan elindult. Nála a jutalomfalatot már meg sem próbáltuk, e nélkül is nagyon lelkes és ügyes, ő is orrát-szemét egyaránt használja kereséskor.

P1200804

“Dobd már, gazdi!”

P1200805

“Még egyszer, léccii!”

P1200799 P1200802 P1200808

 

Reklámok