Nem úsztuk meg

Posted on 2013/11/04

3


Rohadék kullancsok. Alapvetően ritkán van velük dolgom, de Molly sajnálatos módon épp egy fertőzött példányt szedett össze. Szombaton találtunk egyet a füle mögött, vasárnap reggelre pedig jelentkeztek is az első, még nagyon enyhe tünetek. A szem kötőhártyája jóval sápadtabb (szinte fehér) volt a normálisnál, a viselkedése pedig visszafogottabb. Még nem volt bágyadt vagy levert, a felkínált kekszeket is elfogadta, viszont a tőle megszokott kirobbanó energiának nyoma sem volt. Tessék-lássék tartott csak a többiekkel a reggel szokásos tombolós-kergetőzős száguldozásra, aztán néhány lépés után inkább visszafordult, kicsit lihegett is, amit az a néhány lépésnyi futás egyáltalán nem indokolt. Többször ivott a megszokottnál, napközben sokat aludt, és semmi hajlandóságot nem mutatott a kimenésre. A labdájáért azért persze elment, de szokásától eltérően nem kérte, hogy újra dobjam el, hanem lefeküdt vele. Amikor kimentem vele a „játszókertbe”, végig láb mellett jött, holott a normál koreográfia szerint ilyenkor úgy megiramodik, mintha puskából lőtték volna ki.

Még bágyadtan...

Még bágyadtan…

Nagy szerencsénkre a mi állatorvosunk vasárnap is rendel, így nem az ügyeletre kellett vele menni. A hőmérséklete 39 fok volt (ez kutyáknál hőemelkedés), így a babesia-ellenes szuri mellé lázcsillapítót is kapott. A Doki megdicsért bennünket, hogy ilyen korán észrevettük, így feltehetően jóval könnyebben és gyorsabban meggyógyul majd.

Még a régi állatorvosunk tanított meg rá, kullancs csípés esetén fokozottan figyelni kell a szem kötőhártyáját, mert annak elhalványodása a babesia egyik nagyon korai tünete. Kevesen hallottak erről, és amikor egy kutyás fórumon megosztottam ezt a többiekkel, az egyik kedves hozzászóló kvázi lehülyézett, mondván, marhaságokat beszélek, babesiában sárga lesz a kötőhártya. Így igaz, idővel sárga lesz, de ekkor már igen előrehaladott állapotban van a betegség, a máj is érintett, és jóval nehezebb lesz a gyógyulás – ha meggyógyul egyáltalán.

babesia2

Este a kaját visszautasította, egy kicsit hányt is. Hamar elpihent, aludt egész éjjel. Reggelre határozottan jobban lett, labdázni szeretett volna, enni szeretett volna, kint pedig a tőle megszokott módon ugrabugrált.

 

A témát jól összefoglalja az alábbi blogbejegyzés ITT.