Pénteken azt mondták a tévében, itt a kora tél, sokan már fűtenek. Emiatt délután aprócska dilemmába estünk, menjünk-e Malomvölgybe úszni, hátha befagyott már a patak ebben a kora-télben. Molly azt mondta, neki a korcsolyázás is megfelel, így elindultunk a két labradorral. Útközben belebotlottunk ebbe a napfürdőző sáskába. Még sosem láttam harci pózban álló sáskát, de azt kell, hogy mondjam, működik a dolog: Rozi a lehető legtávolabbra ugrott tőle, és Molly is csak tisztes távolból vizsgálgatta.
Harci sáska
A dombunk. (A kora téli időjárás talán egy kicsit túlzás volt.)
Mollyt valósággal megdelejezte a tó szaga. Eszeveszett iramban húzott végig a tó körül, cseppet sem zavarta, hogy olykor-olykor fojtja a nyakörv, közben minden lehetséges vízre szállási lehetőségnél könyörögve rebegtette a szempilláit: “Bemehetek már? Miért nem?”
A pataknál aztán elszabadult a pokol, csobbantak, prüszköltek, labdáztak, birkóztak, vágtáztak, kacagtak, pracsáltak vég nélkül. Néha közbeiktattunk egy-egy alaki gyakorlatot is, amit Molly fegyelmezetten, Rozi vigyori csibész módra teljesít.
Fültartás???
kolytyi
2013/10/05
Ez maga a tökéletes boldogság. Gyönyörű!
Az első képre azt hittem, valami növényke bújik ki a földből 🙂