Irány Velence! (A magyar)

Posted on 2013/07/08

0


Vasárnapi velencei kirándulásunk apropója egy CAC kiállítás volt, melyre Gubát neveztük, de végül halaszthatatlan családi programja miatt Judit mudiját, Bogárt (Bogarat?) is mi vittük el. Bogár szombat délután érkezett hozzánk, biztonsági okokból bezsilipeltük a szobába Guba úrfival együtt, nehogy az utolsó pillanatban valaki kiszabja őket. Guba persze azonnal csajozni kezdett (feszes, merev testtartás, fülek hátrahúzva, farok függőlegesen, kis amplitúdójú, közepesen gyors csóválás, toppantás mellső lábakkal), de Bogár közölte: kopj le öcsi, vagy kitépem a szívedet.

Velencén idén rendeztek először kiállítást, mi pedig utoljára vettünk részt rajta. Az evezős klub füves parkolójában jelölték ki a ringeket, árnyék semennyi, minden ring a tűző napon, kánikulában. Az időjárásra tekintette a nyomott orrú fajtákat és a molosszusokat az eredeti ringbeosztáshoz képest előre vették – ami egyrészről érthető, hisz e fajták a hőségben fokozottabban veszélyeztetettek, na de miért nem eleve így készítették el a beosztást? Nem számítottak arra, hogy július 7-én esetleg kánikula, vagy legalább is nagyon meleg lesz? Sokaknak okoztak ezzel fejfájást, hisz számos kiállító több fajtában is érdekelt volt, ám az eredeti ringbeosztás borulásával másképp ütköztek egymással bizonyos fajták – amelyek eredetileg nem ütköztek volna -, és voltak akik lemaradtak az egyik fajta bírálatáról.

Sok fajta bírálatánál okozott gondot a ringek mérete; nagyon kicsik voltak, így ha egy osztályban már legalább négy kutya indult, nem tudtak normálisan körbe futni, mert kevés volt a hely a lendületes mozgáshoz. Pénzt szedtek a klotyón, volt belső parkoló 1500,- Ft-ért, külső parkoló 500,- Ft-ért a tűző napon, aki pedig még a külső parkoló előtti füves területen szeretett volna megállni, azt megfenyegették, hogy elszállíttatják az autóját (de miért, hisz semmi nem tiltotta?! ). Befelé menet 3 ellenőrzési pont is volt, nehogy valaki belépő nélkül lépjen be a kiállítás területére, de pl. az oltási könyveket nálunk senki nem ellenőrizte, ami meg kötelező ugyebár… A bíráskodást pedig a politikai korrektség jegyében e helyen nem inkább nem minősítem.

De hogy ne csak nyafogjak; a tó csak néhány lépésre volt, és belépő nélkül lemehettünk a vízpartra. Lévén, hogy ez a partszakasz egy evezős pálya, a vízbe csak mozgó stégekről lehetett belecsobbanni. Bogár és a víz nem nagy barátok, így őt meg sem próbáltuk megúsztatni, Gubát pedig annyira összezavarta a stég imbolygása, hogy előbb megpróbálta menekülőre fogni, és kizárólag a labdája vízbe hajításával tudtuk rávenni egy kis úszásra – Guba számára ugyanis olyan opció nem létezik, hogy egy eldobott valamit nem hoz vissza. Azt nem mondom, hogy beugrott a labda után, vízre szállását leginkább a vízbe pottyanással tudnám legplasztikusabban leírni. Mivel önállóan nem tudott volna kijönni a vízből, a nyakörvénél fogva kellett kiemelni. Vagy ez, vagy a vízbepottyanását kísérő röhögésünk miatt nem is nekünk hozta vissza a labdát, hanem három alkalommal is egy, a stégen ülő vadidegen hölgyhöz ment vele, akinek ez úton is köszönjük a türelmét, hisz Guba mindháromszor alaposan lecentrifugázta.

Hazafelé útba ejtettük a Balcsit is, de azon a partszakaszon, ahol 2 éve még senki nem volt, most hemzsegtek a népek, így a békesség kedvéért Gubát nem engedtük a vízbe.

Az indulás előtti este.

Az indulás előtti este.

P1160771

Indulás előtti percben.

Mivan?

Mivan?

De hát ez mozog!

De hát ez mozog!

Na én megyek...

Na én megyek…

P1160797

A Balaton Szabadisóstónál

A Balaton Szabadisóstónál

Hazafelé

Hazafelé

Hazafelé2

Hazafelé2

És hogy az eredményekről is essen szó: Bogár CAC címet nyert növendék osztályban, Guba pedig Res.CAC címet a nyílt osztályban.

Advertisements