Jojó találta meg a tűzrakóban felhalmozott gallyak alatt. Egész nap cápaként köröztek körülötte, orrukat befúrták a gallyak közé, Jojó és Guba többször állta is, néha Pipacs is, Molly pedig megpróbálta kitúrni. Először azt hittük, egy sündisznó vackolt be, de amikor a fotómasinával felfegyverkezve megemeltem a gallyakat, egy vastag, hosszúkás, zöld izét láttam. Kígyó!!! – de aztán láttam, hogy lábai is vannak.
Jojó vadászik
Másnapra elköltözött, nagy valószínűséggel a vadkomlóba, mert Molly és Jojó azt vizslatta egész nap. Tegnap pedig az esővízgyűjtő hordóban bukkantunk rá, már alig tudta magát a víz felszínén tartani. Gábor benyújtott neki egy botot, simán kimászott rajta, és felmenekült a cseresznyefára.
A tűzrakóban még teljesen zöld volt a háta, most a vízben elmerülő részei barnára színeződtek.
Sok évvel ezelőtt találkoztam már egy ősével a kertünkben, egészen pontosan Dömpike szájában.
kolytyi
2013/05/04
De jó, hogy megmentettétek, nagyon szép kis jószág! És milyen fura, hogy a vízben tartózkodástól lesz olyan rejtőszíne, ami tökéletesen működik fatörzsön!
Kata
2013/05/07
A “kis” jószág fejétől a farka végéig volt kb. 40 centi…
kolytyi
2013/05/08
Az már sárkányméret! 🙂