Szezonzáró Zágrábban

Posted on 2012/11/26

1


Az idei év utolsó kiállítására 2012.11.17-én a Zágráb CACIB-ra utaztunk.

A hajnali indulás miatt Guba kissé morcosan foglalta el a helyét az autó hátuljában, majd ennek az elégedetlenségnek a barcsi határátkelőnél hangot is adott. Szokásos huhogós beszólásával most is feltűnést keltett, azonban a magyar határőrök és vámosok csak egy kacagással nyugtázták a produkciót.

Átérve a horvát területre, abszolváltuk a szokásos eltévedést, lévén, hogy Gyula – nem tudni miért – a „legrövidebb út” opciót választotta a GPS-en. A készülék pedig tette a dolgát: előbb egy murvás és kátyús útra navigált minket, később pedig egy ugyancsak gödrös, de murva nélküli földútra. Később visszanéztük a térképen, mindkét kitérő csak távolabb terelt a rendes útvonaltól, tehát a „legrövidebb út” mint lehetőség erősen megkérdőjelezhető volt.

Mivel azonban így az út egy részét kis falvakon keresztül kellett megtenni, mire visszataláltunk a Zágrábig vezető főútra, alkalmunk volt megcsodálni a horvát nemzeti érzelem általános megnyilvánulásait.

A kiállítás előtti napon jelentették be ugyanis, hogy a hágai nemzetközi bíróság felmentette a háborús bűnök vádja alól Ante Gotovina és Mladen Markac horvát tábornokokat. Ennek örömére szinte minden házon nemzeti lobogókat láthattunk, sőt… de erről majd később.

A GPS okozta kavirc ellenére korán értünk Zágrábba, a városban sokkal könnyebben megtaláltuk a kiállítás helyszínét, mint a határtól a fővárosig vezető utat.

A kiállítási terület (egy Hungexpo-szerű hatalmas pavilon-komplexum) mellett egy tök üres parkoló fogadott, ahol egy barátságos parkolóőr hollandnak nézett minket. Aztán egy másik őr kifogástalan angolsággal útbaigazított a megfelelő kapuhoz. Minden rosszindulat nélkül: hány hazai parkoló- és biztonsági őr beszél idegen nyelveken?

A kiállítási csarnokba történő belépés és regisztráció a szokásos gördülékenységgel történt, pedig hatalmas tömeg és rengeteg kutya igyekezett befelé. A katalógus szerint 1500 kutyát neveztek erre a szombati napra.

Visszatérve a horvát nemzeti büszkeségre: a bejáratnál egy méretes molinó fogadott minden belépőt a két nemzeti hős tábornok köszöntésével.

A tábornokok üdvözlése a bejáratnál

A bírálatok is pontosan a katalógusban meghirdetett 10 órakor kezdődtek a csúszásmentes szőnyeggel leterített ringekben.

Hamar sorra kerültünk, mivel a magyar vizslával kezdődtek a bírálatok és a sima szőrű fajtatársak után mi következtünk. A várakozás ideje alatt Guba szemügyre vette a ring körül készülődő szomszédságot és milyen kutya, na, milyen kutya volt mellettünk? Igen, igen! Egy hosszú szőrű csivava, bizony. Ez úgy látszik, kezd olyan hagyománnyá válni, mint az eltévedés.

A bírálatok egyébként gördülékenyen haladtak, annak ellenére, hogy a bíró sporttárs, Davorin Andrijasevic láthatóan küzdött valamely betegséggel, sokat köhögött, tüsszögött, orrot fújt; reméljük, azóta sikerült kihevernie a nyavaját.

A bírálatok kezdésétől számított fél óra múlva mi már végeztünk is, Guba CAC, CACIB és Fajtagyőztes címekkel gazdagabban lépdelt ki a ringből. Ezzel az eredménnyel pedig teljesítette a Horvát Show Champion cím feltételeit. Valamint, mivel a szombati kiállítási nap egyben kvalifikációs kiállítás is volt, Guba jogot szerzett a 2013. évi Crufts kiállításon való indulásra is.

Testvéreim, Gyula és Éva a mi kiállítási szereplésünk alatt városnézésre indultak, amihez a korai befejezés miatt mi is csatlakozni tudtunk.

Mikor kiértünk a csarnokból, a reggel még teljesen üres parkoló úgy nézett ki, mint Mos Eisley űrkikötő a Csillagok háborújából: hatalmas nyüzsgő tömeg mindenféle járművekkel. Zágráb szombat délelőtti képe a shoppingoló, kocsmázó, piacra járó és autóval araszoló emberek ezreiből áll össze. A rengeteg ember között Guba – minden aggodalmam ellenére – remekül érezte magát. Peckesen vonult a póráz végén a belvárosban, megszimatolta a kávézók teraszán ülőket, sompolygott a katedrális előtt csipegető galambok után.

A belváros közepén olyan piacon sétálhattunk, ahol igazi házi termékek, valódi hazai gyümölcsök, halak és húsok, mézek és zöldségek között vidám arcú kofák simogatták Gubukát.

Az egyik téren Jellasics szobra előtt pózolt Gyulának egy fotó erejéig, majd egy egyiptomi fáraónak öltözött mozdulatművészt bámulva több más turistának is kellő fotótémát szolgáltatott.

Zágráb óvárosa a novemberi őszies időjárás ellenére egy igazi mediterrán központ, rengeteg a kávézó, kocsma és étterem, mindegyiknek a kertje, terasza tömve emberekkel, akik szemmel láthatóan nem (nem csak) turisták, hanem egy kávé, vagy sör erejéig elbeszélgető helybéliek.

A belvárosban is minden házon nemzeti lobogók, sőt a kiállítási helyszínhez vezető sugárúton sötétedéskor vettük észre, hogy a hatsávos út két oldala több száz méter hosszan végig piros, fehér és kék mécsesekkel szegélyezett.

A sötétben történő vezetés ellenére hazafelé már nem tévedtünk el, Guba pedig a határon ismét előadta a csomagtérből huhogó magánszámát a határőröknek.

Vasárnap itthon vettük észre, hogy mindkét nap Best In Show programját a szervezők élőben is közvetítették, melyet a Youtube-on lehetett követni.

Zöldmáli Csanád Horvát Show Champion

Advertisements