Búcsú

Posted on 2012/11/22

4


Nagyon sokáig halogattam ezt az írást. Nagyon nehéz összeszedetten írni veszteségről, bánatról, búcsúról és emlékezésről.

Dömpike, alaszkai malamut falkánk utolsó tagja elment.

Grizzly halála óta nagyon elhagyatottnak érezte magát, szemmel láthatóan nem találta a helyét, bánatos és levert volt. Fizikailag is megsínylette testvérének elvesztését, egyre fogyott az ereje. Nem volt semmi komoly betegsége, csak öreg volt és valahogy úgy érezhette: egyedül maradt. Születése óta minden nap együtt volt Grizzlyvel, mindig körülvették testvérei, szülei, nagyszülei, a malamut falkatársak, egy igazi család.

Ahogy sorra eltávoztak tőlünk Wanda, Manó, Taxi, Misha, Dödi, Chili, Grizzly és végül Dömpike is, lezárult a mi életünknek is egy hosszú, fontos és kitörölhetetlen szakasza. 17 együtt töltött év után nincs egyetlen malamutunk sem. Dömpikével eltemettük a Piperkőc kennel nagy családjának utolsó tagját.

Nyugodj békében Dömpike, nyugodjatok békében, farkas-lelkű barátaink! Köszönjük a sok élményt, köszönjük azt a sok élettapasztalatot, amit egy ilyen falka adhat. Példát életerőről, hűségről, szeretetről és vidámságról. Köszönünk mindent!

A falka immár újra együtt lehet, valahol, odaát.

Isten Veletek

 

Reklámok