Hazatérés

Posted on 2012/11/04

3


Csipke kb. 7 hete ment el Pátyra szülési szabadságra, de tegnap végre-végre hazahoztuk.

Egy halom túrós-, kakaós-, lekváros- és fahéjas palacsintával, valamint hat darab langallóval felszerelkezve indultunk útnak az óriási ködben, később az időjárás szerencsére barátságosabbra fordult. Útközben legalább 23 ölyvet láttunk az úthoz egészen közel, a levágott kukoricaföldek mentén, vagy magányos fák tetején várakozva, úgyhogy el is neveztem a 6-os utat az Ölyvek Útjának.

Ilyen szép volt néhol a kilátás.

Megérkezésünkkor Csipke jelezte, látja, hogy itt vagyunk, de most épp nem ér rá, dolga van. Csenge (Csipke mamája) bezzeg azonnal tolta magát, mindenkitől begyűjtött egy nagy adag simogatást, aztán ő is elment Csipusszal labdát apportozni.

Körülöttünk mindenfelé kölykök rohangáltak, köztük a kis Csipuszfik, akik most így néznek ki.

A kölyökóvoda

Játékkutyák is voltak.

Aztán mintha megérezték volna, hogy itt a búcsú ideje. Egy kakukkfiókával kiegészülve rárontottak a Mamira egy utolsó pusziért és egy kis potya szopizásért, majd az ugrabugrálásban elfáradva elmentek napozni és aludni, Csipke pedig zokszó nélkül beugrott az autóba.

A harmadik Csipuszfi elfáradt, lefeküdt aludni az egyik játékkutyával.

Szokásos pihenőhelyünk, a Szekszárd és Kakasd közötti Sötétvölgy.

Hazaérve Csipke izgatottan rohangált a kertben, és végre találkozhatott a bandájával. Pipacs úszott a boldogságban hogy mi gazdik végre hazaértünk, ezért eleinte nem is foglalkozott a barátnőjével, de miután kiörülte magát, lepacsiztak, táncoltak és rohangáltak. Guba persze azonnal elveszítette az eszét, az orra hozzánőtt Csipke alfeléhez, ahonnan csak annyi időre húzta el, amíg a hátára ugrott. Érdekes módon legnagyobb haverja, Molly szentelte neki a legkevesebb figyelmet, inkább elment almákat keresni. Rozinak nem volt ilyen jó élmény a hazaérkezés, ugyanis Csipke kétszer is lebirkózta és leszorította a földre, amitől a kicsi Zúza nagyon megszeppent. Míg a többiek, immár Mollyval kiegészülve szédületes sebességgel kergették egymás, Rozi félrehúzódott, és leeresztett fülekkel próbált láthatatlanná válni. Fél órával később egy óriási kupacban aludtak.

A legeslegjobban azonban az ágyaknak örült. Minden négyzetcentiméterén végighempergett, közben hangosan kacagott, „végre itthon vagyok!”.

Reklámok