Eszék jó hely

Posted on 2012/09/17

1


Az elmúlt hétvégén Gubával Eszéken (Osijek) jártunk a dupla CACIB kiállításon. Eszék szép, tiszta, rendezett város, a kiállítás kellemes környezetben, a Dráva partján, a strand területén került megrendezésre. A szervezés szokás szerint profi, az idő kellemes, a ringünk mellett ráadásul kedves ismerősökbe botlottunk, aminek Guba örült a legjobban: egész hétvégén csapta a szelet a két csinos rövidszőrű vizslalánynak, Szedernek és Púdernek, felzabálta Anna ropi-készletét, majd a lányokkal bemutatót rögtönöztek a horvátoknak, hogyan kell szépen apportozni a fácánszárnyat.

Az igazi kalandok azonban csak a szombat délután kezdődtek. A strand területén kószálva egy bokrokkal szegélyezett tisztásra értünk, ahol négy szürke varjú sétálgatott a földön. Guba rögtön sompolyogni kezdett feléjük, aztán szépen állta őket. A varjak flegmán kurkásztak tovább. Guba közelebb sompolygott, erre három elrepült, a negyedik pedig beiszkolt egy közeli bokor alá, Guba utána. Egy ideig nem történt semmi, aztán némi csörtetés, végül őkelme peckesen, a varjúval a szájában bukkant elő a bokorból. Határozott kérésemre azonnal letette, a varjú pedig – nem tanulva az esetből – visszapurgécolt a bokorba.

Vacsora után újabb séta, ezúttal a Dráva parton lévő sétányon. A szombat esti Eszék pezsgő és élettel teli, az emberek vagy kocsmákban buliznak, vagy hatalmas fekete Mercedesekkel esküvői partikra mennek (erről valamiért a Macskajaj c. film jutott eszembe). Ebből a nyüzsgő alapzajból is azonnal kiszúrtam, valahol Ramones szól,  ezt muszáj megnézni! Gubával elindultunk a hang után, először a parton haladva, majd az út eltávolodott a folyótól, és az egyik oldalán nádassal, a másikon kukoricával szegélyezett, jól kivilágított bicikli útban folytatódott, ezen haladtunk tovább a zene irányába. A forrásához érve kiderült, ez bizony nem magnóról megy, élőben nyomták egy pub kerthelyiségében. A közönség néhány tagja hamar kiszúrta Gubát. „Ptičar, ptičar (vizsla), mutogattak felé, különféle kérdéseket tettek fel horvátul, amiket nem értettünk – kivéve a „pivo, pivo!”-t -, végül az angolul jól beszélő Branko segítségével sikerült áthidalni a nyelvi nehézségeket. Megbeszéltük, hogy Guba egy mađarska vižla oštrodlaka, nem vadászni jöttünk, hanem az „dog exhibition”-ra, a Ramones nekünk is nagy kedvencünk, igen, az egyik tagja magyar, és nem, nem kérünk sört, amibe nehezen akartak belenyugodni. Amikor azzal köszöntek el, hogy „Good luck for tomorrow!”, valamiért eszembe jutott a kaproncai kedves rendőr jókívánságai és az elromlott autó közötti homályos összefüggés, de meggyőztem magam, hogy nem vagyok babonás.

Eszék vasárnap reggel sem alszik. Ismét a parton sétálva görkorcsolyázó és kocogó emberek haladtak el mellettünk, két bringás pedig huskykkal vontatta magát. Guba alaposan megbámulta őket, ilyet még nem látott. Sokan pecáztak, köztük egy idős férfi, aki két, hozzá hasonlóan szép kort megélt ormótlan bambuszbottal horgászott, semmi csilivili krómozás meg high-tech orsó, csak beállította őket az elfektetett biciklijének a küllői közé, és békésen figyelte a folyót.

Guba mindkét nap jó formában volt, a ringben szépen mutatta magát, és nyugodtan várakozott akkor is, ha épp idegen emberek vigyáztak rá, miközben én mások kérésére fotóztam, vagy Púdert vezettem fel.

Az autó most gond nélkül elindult, Guba végigaludta az utat a határig. Ott szokás szerint kihuhogott a vámosoknak és határőröknek, ilyenkor szokták észrevenni, és megkérdezni, van-e nálunk fegyver. Nem, nem vadászni voltunk, hanem kiállításon. Hazaérkezés előtt még beugrottunk Juditékhoz, itt üldözőset játszott Bogárral, a mudi kislánnyal, és bár végig nagyon jól érezte magát, határtalanul boldog volt, hogy végre hazaért az ő drága barátnőihez.

 

Már csak az eredményekről nem beszélem: a nyílt osztályban mindkét nap CAC, CACIB, és Best of Breed címeket nyert, szombaton az olasz Salvatore Tripoli, vasárnap a szerb Vladimir Zizakov bírónál.

Reklámok