haHÓÓÓÓÓÓ!

Posted on 2012/02/06

2


Réges-régen, egy messzi galaxisban, annak is a Jakabhegyi úti koleszában Farkas Cilivel saját szórakoztatásunkra gyakran idéztünk a Besenyő családból, egyik kedvencünk ez volt: „Mondok én magának valamit! Divány!” A másik meg: „Leesett a hó, irány a konyha!”

Mára annyi hó esett mifelénk, hogy folyton a konyhában vagyunk. A kert és a környék gyönyörű, a nagy fehérség miatt éjjel szinte világos van, de amikor ma reggel munkába menet 25 cm-es szűz havon kellett áttörnöm (mindezt először egy enyhe emelkedőn, aztán egy meredek lejtőn), már cseppet sem találtam szépnek. Pécsett pedig határozottan utáltam. Gyalogosan lehetetlenség közlekedni, mintha valaki betiltotta volna a járdák takarítását…

A kutykuruttyoknak persze tetszik, főleg Rozinak; először folyton nyalogatni akarta, de nem tudta összehangolni a rohangálással, így végül felhagyott vele. Molly a víz halmazállapot változására fittyet hányva megpróbált úszni benne, Pipacs egész nap a hó alatt rejtőzködő Valaminek a nyomait szimatolta, nem értem, hogy nem fagy le az orra, amikor beparancsoltam a házba, már püspöklila színű volt az orrgombja. Miközben rohangáltak, birkóztak, és hó alatti felderítést végeztek, a két alaszkai malamut (a Sarkvidék hajói) bent kucorgott a téli szálláson. A két drága öreg csont, Dömper és Grizzly január 25-én volt 10 éves.

Rozi és Csipke, akinek természetesen most is lebegnek a fülei

Molly, Rozi, Guba (háttal), és Schirilla "Antigravitációs Fülű" Csipusz

Guba, a hópárduc

 

Molly megpróbál egy hasast ugrani

Rozi majdnem teljesen elmerült egy hótorlaszban

Rozi egy vesztes hócsata után

 

 

Advertisements