Ellentétes tapasztalatok

Posted on 2012/01/29

1


Futólag már sokat hallottam Cesar Millanról, a kutyasuttogóról, de csak a TV2-n (sajnos) rövid karriert befutó „Egyik kutya másik nem” c. műsort látva kölcsönöztem ki a könyvét, ebből származik az alábbi idézet: „Orr, szem, fül…ebben a sorrendben! Mindig emlékeztetem az embereket arra, hogy a kutyák másképp látják a világot, mint mi. Az emberi kommunikáció főszereplője a hallás, majd utána jön a látás, és az utolsó a szaglás. A kutyák elsődleges érzékszerve az orruk, utána jön a szemük, majd végül a fülük. (…) Orr, szem, fül. A klienseim már unják, hogy állandóan ezt ismétlem, de újra elmondom. Orr, szem, fül. Tessék megjegyezni! Ez a kutyák érzékszerveinek természetes sorrendje.”

Abban nincs köztünk vita, hogy a szaglás számukra az elsődleges, de eddig mindenütt azt olvastam, hogy az „orr-szem-fül” hármasából a látás a leggyengébb. Angol és magyar nyelven is újra utána olvastam, a hallást mindenütt fejlettebb, élesebb és informatívabb érzékszervnek írják le, mint a látást – és ezt figyeltem meg a saját kutyáimon is.

Nagy pontossággal képesek lokalizálni a hangforrást, és mindig kiszűrik a szokatlan zajokat. Sokszor megfigyeltem, ahogy a sziesztázó, vagy épp valamivel foglalatoskodó kutyáim radaroznak a fülükkel; a megszokottól eltérő hang felé fordítják (ez még a lepcses fülűeknél is jól látszik), miközben nem hagynak fel az alaptevékenységgel, tehát meg sem próbálják szemmel megkeresni a hang forrását.

Manócska szemlélődik, jobb fülével enyhén "radarozó" fültartásban

Pontosan meg tudják különböztetni az autónk hangját úgy, hogy még nem látják. Amíg Pécsett laktunk, Taxi 100%-os biztonsággal felismerte Gábor lépteit a lépcsőházban. Régebben sokszor kimentünk a kapu elé a Gazdit várni. Bár látták, mikor bukkant fel Gábor az utca végén, és mindig feszülten, előretolt fejjel fixírozták a közeledő alakot, csakis akkor kezdtek el felé rohanni, ha meghallották a hangját is.

Dömper a szemével rám figyel, a jobb fülével Taxira, aki a közelében mászkált. Egyszer sem nézett oda.

A kutyáknak remek időérzéke van, tudják, mikor szoktunk munkából hazaérni, és a kerítésnél lesve várnak bennünket. Ám ha korábban érünk haza, még iszonyúan alszanak mindannyian. Amikor a megszokottnál korábban érkezem, sokszor megviccelem őket – főleg Chilit – azzal, hogy nagyon halkan lopakodom a házhoz. Chili legtöbbször a házuk tetején aludt, és csak akkor vett észre, amikor vele egy vonalban, de még a kerítésen kívül álltam meg, egy halkat dobbantva a lábammal. Azt még álmából felébredve is pontosan érzékelte, honnan jött a hang. Felnézett, mereven bámult engem, de csak akkor ugrott fel és riadóztatta a többieket, amikor hangot is kiadtam – ez rendszerint egy éles vihogás volt. Tehát látott, de csak akkor ismert fel, ha hallott is.

A mozgó alakokat nagy távolságból is észre veszik – ha épp arra néznek. A hangokat azonban mindig kiszúrják, felfigyelnek rá. Pipacsék nemrég a retekben bóklásztak, amikor tőlük kb. 300 méterre megjelent két foxi. Megálltak, kis ideig figyeltek minket, aztán az egyikük ugatott valamit a másiknak, és eliszkoltak arra, amerről jöttek. Pipacsék csak ekkor szúrták ki őket, kis tétovázás után utánuk is iramodtak volna, ha a behívást jelentő síphang nem akasztotta volna meg őket.

Amikor felfigyelnek valamire, mindig a fülüket is hegyezni kezdik, mintha a látvány nem szolgáltatna elég információt. Ti mit tapasztaltatok? A látás tényleg a hallás elé sorolható, ahogy Cesar Millan állítja, vagy a hallás nagyobb szerepet játszik, mint a látás?

Fülhegyezés labrador módra.

Reklámok