Schirilla Csipusz

Posted on 2012/01/25

8


Ma Csipke volt a soros a Malomvölgyi tó körüli sétában. Hogy megússzuk a falu kutyáinak őrjöngését, rendszerint kocsival szoktunk lemenni a mi dombunkról, át a falun, aztán fel a szemben lévő dombra, itt leparkolunk, a kutyák levonszolnak minket a dombról, és máris a kettes tónál vagyunk. Ma azonban végig gyalog mentünk, a falu kutyái őrjöngtek, Csipke peckesen visszapofázott mindenkinek, és rettentően elégedett volt magával. Akinek eddig kétségei lettek volna, a kutyák igen is tudnak kárörvendeni.

A tónál utolértük Ildikót és Maját, a mini bullterrier kislányt. A Kökény-patak hídjánál már nincsenek pecások, itt viszonylag biztonságosan el lehet engedni őket. Csipusz kicsit tombolt Majával, aztán zsuppsz, ugrott egy jókora hasast, és ha már a vízben volt, kiapportozta a közvetlen közelében ringatózó fadarabot. A víz kb. 5 fokos, a levegő ennél is kevesebb, a hőérzet a szél miatt -10 fok, de Csipusz egyértelműen jelezte, ő úszni akar. Néhányszor bedobtuk még neki a talált botját, az arra sétáló népek meg vacogva hüledeztek rajta, egyikük hosszasan videózta is, Csipusz pedig szó szerint fürdött a népszerűségben, de bármennyire is élvezte, két perc múlva kiparancsoltuk a vízből. Mivel a kutyák vizesen rendkívül fürgévé válnak, az épp arra járó labradornak, tacskónak és egyéb kutyáknak esélyük sem volt lépést tartani Csipusszal, aki mától méltán viselheti a jeges fürdőzéssel egybeforrt Schirilla nevet. Találkoztunk egy másik kedves ismerőssel, Lócival, a német vizslával is. Gazdája nem értette, Lóci miért viselkedik olyan tartózkodóan a teljesen megegeresedett Csipkével. „Lócikám, nem emlékszel, a múltkor már játszottatok, tudod, ő a Guba!”

Itthon a biztonság kedvéért beparancsoltuk a kandalló elé felmelegedni.

"Ne vakuzzál a szemembe!"

Nem Csipke az egyetlen, aki fittyet hány a télre: a szomszéd kertben kinyílott a hóvirág.

Reklámok