Lolát nászútra visszük

Posted on 2011/10/16

4


Tegnap Orfűre vittük Lolát, nászútra. Szegény Ferenc József alaposan megküzdött szíve hölgye kegyeiért, Lola ugyanis sokáig csak a sarokban kucorgott szemérmesen, de végül megtörtént a nász. Míg ők egymással voltak elfoglalva, a Négyek Bandájával bejártuk a felső réteket, lementünk az Orfűi-tóhoz, onnan a strand melletti rétre, majd az abaligeti út melletti nádashoz. Szerencsére az időjárás fittyet hányt az előzetes időjárás jelentésre, az ígért felhős-esős idő helyett napsütéses meleg volt.

A Rétek Hercegnője (felül) Gubával

A vizslafülek kiröhögik a gravitációt

A felső réten mindenki csupa bogáncs lett – főleg Guba –, így jobbnak láttuk odébb állni, inkább lementünk a tóhoz. Csipke még sosem volt itt, ezért nem tudta, hogy a tónak itt sekély a partja, nem lehet bele hasast ugrani. Ő a szokásos vehemenciájával vetette magát a vízbe, és alaposan meglepődött, amikor az ugrás után nem tudott elkezdeni úszni. Ugrott még egyet, de még itt is leért a lába, erre elkezdett futni a vízben, de ekkor viszont épp elérte a mélyebb vizet – egy újabb meglepő fordulat.

Hasas ugrás Csipke módra

Labda nélkül szépen úszik, de labdával továbbra is őrülten csapkod

Pipacs résen van

Apportoztak, vízi és szárazföldi csatákat vívtak, szinkronúsztak, Pipacs kicsit gyakorolta a hosszútávúszást is.

Csipke mindekit kicselez

Molly a messzire beúszó Pipacsot figyeli

Pipacs beindítja a fül-rotorjait

Molly Gubával vízibirkózik

Dobjad mááááár!

Mintha nem is tíz fokos lenne a víz...

Molly farkán egy gyöngysor lebeg

Pipacs elrabolta a labdát

Figyelő állásban

 

Szinkronúszás

A strand melleti réten egy korhadt ág tulajdonjogáért folyt a csata, ezt rendszerint Guba nyerte, de csak azért, mert Pipacsot valamiért ez a játék nem érdekelte, ő a labdára hajtott.

Molly, ha már nem éri utol Gubát, a farkát próbálja elkapni

Csipusz besegít

Majdnem sikerül...

...de végül Guba győz

Szinkronállás

Innen elmentünk az abaligeti út melletti nádashoz, amely ékes példája annak, hogyan tör utat magának a természet. Jó tíz éve itt még nem volt semmi, aztán egy hosszan tartó esőzés után a rétekről lefolyó víz összegyűlt a lejtő aljában, egy kisebb tavacskát kialakítva. (Ádám egyszer elvitte Orfűre egy svájci barátját, akinek előzetesen sokat mesélt a tavakról, és a szép környezetről. Amikor a srác meglátta az új tavacskát, azt hitte, ez az Orfűi tó. „Szép, szép, de nem túl kicsi?”) A következő évben már kacsák laktak a tóban, és megjelentek néhány vízi növény is, majd egyre jobban benőtte a nád, mostanra teljesen kitölti. Gubáék alaposat átkajtatták, innen tudjuk, hogy a közepe elmocsarasodott.

A nádas