A 6-os számú kórterem

Posted on 2011/10/11

5


Mindenkinek köszönjük az érdeklődést, és jókívánságokat!

Pipacs jól van, láztalan, ma már szinte a régi fényében tündökölt – azaz tündökölt volna, ha nem vágtam volna megint bele a karmába.
Pedig annyira vigyáztam. A  célszerszámon van egy “túlvágást” megakadályozó lapocska is, de úgy tűnik, Pipacsnak a hátsó lábán az 1. és 4. karmai végig élnek, úgyhogy soha többet nem vágom le ezeket. Dőlt a vér, lefertőtlenítettem, bekötöttem, ezt Pipacs azonnal lerúgta magáról, én rákiabáltam, hogy “marad”, erre ő bemenekült az ágy alá, onnan pedig az íróasztal asztal alá. Valahogy kiszedtem a fedezékéből, rátettem egy óriási nyomókötést, zoknit, és beparancsoltam a konyhaasztal alá. Aztán a szobában egy órán keresztül sikáltam a vért.

De ez még a kisebbik baj volt mára. Ma reggelre Grizzly lett beteg. Elesett volt, hátát begörbítette, farkát behúzta, alig vonszolta magát, vedelte a vizet, reszketett, nem volt étvágya. Kicsit később megtaláltam a vacsoráját, kihányta az egészet egy csomó dió társaságában. A szíve iszonyú gyorsan vert, kicsit lázas volt. Megnyomtam az ínyét, gyorsan visszarózsaszínedett a nyomás helye – ez jó jel. Gábor Salgótarjánban van, holnap jön haza, délben nekem is el kell mennem itthonról, most mit csináljak? Adtam neki egy szem antibiotikumot, ennél jobban nem tudtam kitalálni. Grizzly közben lefeküdt a kertben;  Taxi, Misi, Chili és Dödi is gyakran kucorgott ott, talán éreznek ott valamit, valamiféle gyógyító erőt, ami a földből sugárzik…

Piperkőc Grizzly

Mivel délben nem volt rosszabbul, fél egykor elmentem számolni a népeket, közben gondolati úton küldtem neki a gyógyító energiákat, ötkor pedig már rohantam is haza. Ugyan ott feküdt. Ahogy észrevett, lassan felkelt, csóválta a farkát, nyújtózkodott, kicsit hízelgett is, jóval lendületesebben mozgott, vagyis határozottan jobban nézett ki. A vacsorát simán benyomta, csak kicsit kevesellette (a hányás miatt csak fél adagot kapott). Most éppen tutul Dömpivel és Pipaccsal.

Advertisements