A rongálás

Bármilyen korán kelek fel, a reggeli tevékenységek tetemes részét – zuhany, fogmosás, öltözködés, kutyáknak friss víz, minden kutyát a helyére zárni, stb. – a munkába indulást megelőző nyolc percben végzem el, vagyis kapkodás és némi káosz övezi a reggeleket. A hétfői nap azonban mindent vitt, ugyanis hazaérkezésemkor Guba a szobaablakon való diszkrét kopocsálással jelezte, ő már kijönne innen. Vagyis a felfordulásban Gubát bezártuk a házba. Szerintem nem én voltam, hanem a Gábor, ő pedig épp fordítva gondolja.

Van néhány nem túl kellemes emlékem a szobák amortizálásáról (drága Chili nagy mestere volt ennek), ezek most mind az eszembe jutottak. Bár első pillanatra tragikusnak tűnt a helyzet, azt kell, hogy mondjam, Gubának lenne még mit tanulnia Chilitől, bár lehet, hogy csak nem volt elég ideje kibontakozni (négy órában dolgozom, hamar hazaértem).

 „Csak” az egyik ágyat tervezte át, igaz, azt alaposan. A paplant gombóccá gyűve félretette, és megpróbált kiásni valamit a matracból, aminek következtében a lepedőn és a matracvédőn egy óriási lyuk keletkezett (mindkettő kuka), és egy nagy szatyornyi szivacs miszliket szedtem össze a szőnyegről. Ezen kívül szétrágta, és részben elfogyasztotta a papucsomat is. Ezt már nagyon bánhatja, mert most nem tud mivel gőgicsélni. Többször is kiszalad a konyhába, keresi, és bár van új papucsom, azt nem hozza be. Ettől kissé zavart és nyugtalan, így nem az igazi a reggeli üdvözlési szertartás. Ma reggel végre fedezte fel az újat, szemmel láthatóan nagyon boldog volt.

Bár ő nem a mi kutyánk, Taxi egyszer ugyan így, a kukafedéllel a fején fogadott mindket.

Címkézve: drótszőrű magyar vizsla, kutya rongál, Zöldmáli Csanád

Posted in: Négyek Bandája Napló