Guba ki nem állhatja a kilátókat

Posted on 2011/07/25

1


Végre „rossz” idő van, a népek otthon vacognak, irány Malomvölgy. Először Mollyval és Gubával mentünk. Csipkét és Pipacsot otthon hagytuk, hogy könnyebben menjen a menet. (Később persze ők is sétáltak, Csipi szintén a tavak körül, Pipacs pedig csak itthon a kukoricás mentén, a tarlón.)

A tó partjára érve egy gyönyörű szürke gémbe botlottunk, épp akkor szállt le egy pecás banda szomszédságában. Szemmel láthatóan nem félt az emberektől, engem is egészen közel engedett magához, de a kutyák nyomulása láttán elsuhogott.

Némi úszás, apportozás, focipályán birkózás után felmentünk a kilátóba, azaz mentünk volna, mert Guba az első lépcsőfordulót elhagyva lecövekelt, és semmivel sem lehetett rávenni arra, hogy tovább másszon. Grimaszolt, csücsörített, forgatta a szemeit, a mellső lábait befeszítette, semmiféle unszolásra nem volt hajlandó feljebb menni.

"Nem szeretnék tovább menni"

"Kicsit meg vagyok rémülve"

Emlékszem, egyszer drága Taxika sem volt hajlandó Orfűn felmenni az emeletre. Ott is ilyen lépcső volt, át lehetett látnia fokok között. Akkor arra tippeltem, Taxit ez zavarhatja, ezért leterítettem egy hosszú rongyszőnyeggel, így már simán felment. Mivel most nem volt kéznél szőnyeg, nem erőltettük, Guba pedig megkönnyebbülve óvatoskodott le.

Lentről kilátóznak

Ezt látták

Molly a vízről ábrándozik

Hazafelé a gém ugyan ott állt, és láttunk egy kacsát is, amint épp egy aprócska halat csúsztatott le a torkán.

Csipkének mindenki számára volt valami mondanivalója, aztán amikor egy szemben sétáló kutyabanda (két labrador és két loncsos keverék) érdeklődve körbeállta, alaposan begazolt, az összes szőrszálát felborzolta, és rikácsolva szájalt velük. Azok meg flegmán kiröhögték.

Találkozott egy teknőssel (Malomvölgyben sok teknős van, itt engedik el a népek a megunt ékszerteknőseiket), aztán egy szarvastehénnel, végül összehaverkodott egy kocogóval.

Advertisements