Vízi parádé

Posted on 2011/06/21

0


Néha-néha bemegyünk a kutyákkal Pécs belvárosába sétálni, ma éppen Csipkével és Gubával. Csipke minden mellette elhaladót üdvözölni szeretett volna (ő mindenkiért rajong), Gubát inkább a nagyobb szatyrok, táskák érdekelték, na meg a galambok, ahogy megpillantott egyet, sompolyogni kezdett utána. A Széchenyi téri vízlépcső-szökőkútba (kb. fél centis víz) Guba a már-már védjegyének számító mozdulatokkal lépett bele (óvatos, tapogatózó mozdulatok, amit mintha lassított felvételen néznénk), Csipke pedig a szokásos hasas ugrással próbálkozott, de mindketten igen csak meglepődtek; az ilyen tó-szerű izék mélyebbek szoktak lenni.

A Városháza előtti gejzír-szökőkútnál már nem dőltek be, tudták, hogy nem lehet beleugrani, trappolni viszont remekül lehet benne, bár Guba kissé zokon vette, amikor a márvány burkolatból feltörő vízoszlop alulról hason találta.

Itthon rövid pihenő után Mollyval és Pipaccsal kiegészülve egy eddig felderítetlen tavat kerestünk fel, két faluval arrébb. Csipke nagyon elemében volt, bár esetében a bátorság-ügyesség aránya egyértelműen a bátorság javára billent el. Minden apport után a vízbe vetette magát, iszonyú csapkodással úszott egy darabig, aztán egyszer csak megállt a vízben, elkezdett körbe forogni, kicsit süllyedni is (bennem komolyan felvetődött, hogy elmerül), de végül mindig újra elkapta a ritmust, és simán kiúszott. Bár rettentő vicces, nem röhöghetünk hangosan, nehogy elveszítse az önbizalmát. Ilyen béndzsa kutyaúszást kizárólag Csipisz tud produkálni, annak idején még a malamutok is ügyesebben úsztak, pedig ők kifejezetten utálták a vízi életmódot. Mindannyian rengeteget úsztak és rohangáltak, végre a Békás-tó iszap szaga is kimosódott belőlük. Este mély kóma.

Reklámok