Futóedzés labradoroknak és vizsláknak

Posted on 2011/05/26

1


Véletlenül feltaláltam egy rendkívül kényelmes módját a kutyák futtatásának. Az év eddigi legmelegebb napján a kertben senyvedtünk a négyekkel. Pipacs a galambokat bűvölte, Guba a nyulakat, Csipke Dömper fülét rágta – amit az nagyon nem vett jó néven -, Molly pedig cirkált a három vizsla között, nem tudta eldönteni melyik a legizgalmasabb tevékenység – talán a nyúlbámulás vonzotta leginkább.

Van a ház közelében egy nagy hordó, esővíz gyűlik benne, ebből locsolom a növényeket, és ha nagyon tele van, a kutyák is szoktak inni belőle (kb. 1,4 m magas, csak két lábra állva érik fel). Molly érdeklődve, és kissé fátyolos tekintettel figyelte ahogy a locsolókannát a hordóba merítem, biztosan arról ábrándozott, de jó lenne úszni. Volt a kezem ügyében egy kisebb vödör is, teletöltöttem azt is, és zutty, Mollyra öntöttem. Ilyen képet vághatott az is, aki miatt kitalálták a “hidegzuhanyként érte” kifejezést. Néhány pillanatra teljesen ledermedt, aztán ahogy elkezdem nevetni rajta, rájött, hogy ez csak játék, és elkezdett futni. Fürgülésnek hívjuk a futásnak ezt a fajtáját, amikor a kutya örömében fut tiszta erőből. Molly fürgülésére persze a vizslák is felfigyeltek, Guba kiadta a “kapjuk el!” parancsot, és elkezdték üldözni. Pipacs hamar feladta, sürgős dolga volt a galamboknál. A másik kettő azonban folytatta az üldözést, legalább 10 kört futottak így, de aznap Molly legyőzhetetlen volt. Életében először simán lefutotta a vizslákat, csak egy kis vödör víz kellett hozzá.

Advertisements