Molly vizslául beszél

Posted on 2011/04/11

2


Apportozás közben Pipacs és Guba gyakran vadállásban várják a dobást. Ennek főleg Guba a mestere, nála a felemelt mellső láb egyet jelent a “kérem”-mel, ezt ülve, állva, labdáért, madárért, ételért koldulás közben nap mint nap gyakorolja, ha meglátja a kezemben a tálját, automatikusan leül, mancsot felhúz.

Ma vettem észre, hogy ezt Molly is beépítette a szókincsébe. Délelőtt kaptak egy-egy nagy cupákot fogmosás gyanánt (angol nyelven nagyon kreatívan rekreációs csontnak is nevezik az ilyet), amit egy idő után nem tudnak már kisebbre rágni, de azért továbbra is  hurcolásszák a szájukban, vagy eldugják egy alkalmas helyre. Ilyenkor elveszem tőlük, megelőzve ezzel egy esetleges, a csont tulajdonjoga körül kialakult vitát. Ma is így volt, locsolás közben a maradványokat  feltettem a kenneljüknél egy huzalpolcra azzal, hogy majd később egy biztonságos kukába helyezem őket, de Molly látta ezt, és lecövekelt a polccal szemben. Hiába mondtam neki hogy “nem a tiéd”, ő nem tágított, esdekelt, topogott, cincogott, kérte a csontját. Aztán egyszer csak majdnem szabályos vadállásba vágta magát. Annyira édes volt, hogy egy kicsit muszáj volt visszaadnom neki…

Advertisements