Guba és a griffmadár

Posted on 2010/11/09

0


Vadász ismerőseinktől kaptunk egy gázolt griffmadarat gyakorlatozás céljára. A szokásos gyakorlóterepünkön kacskaringós szagnyomokat lefektetve elrejtettük. Mindhárman magabiztosan követték és megtalálták, ezzel semmi gond nem volt. Molly igyekezete még mindig bámulatba ejt. Megszűnik a világ, csak a szag van, most is nagy igyekezetében kifarolt és felbucskázott a kanyargósra húzott nyomon. Viszont egyikük sem akarta a szájába venni. Szimatolták, kerülgették, de hozni nem voltak hajlandók.

Gyanús…

Másnap csak a farkával és a szárnyával próbálkoztunk, ezeket Molly és Guba lelkesen apportozta, Pipacs továbbra is tartózkodott, mintha az ilyen szagú madár tabu lenne vadászkutyák számára. Guba egy ideig nem is volt hajlandó megválni a farktollaktól. Hosszan cipelte, ha Molly vagy Pipacs közeledett felé, fedezékről-fedezékre menekült vele, közben ádázul morgott, és igyekezett nagyon fenyegetően nézni. Ha egyszer megszerzi a zsákmányt – beleértve a botokat, almákat és labdákat is – semmi pénzért nem hajlandó azt átengedni a többieknek. (A múltkor egy almával a szájában ugatta a szomszédot!) Nekünk viszont első szóra odaadja, de közben a testével fedezi, nehogy a lányok elcsaklizzák.

Reklámok