Varjú kergetés

Posted on 2010/10/23

8


Mielőtt szélnek eresztettük őket  a réten, beugrottunk néhány üzletbe nyakörvet venni. Guba kinőtte a sajátját, és a lányoké is kezdi megadni magát. A nyakörv vásárlással is az a bajom, ami általában a ruhavásárlással: kizárólag csicsás, illetve nem megfelelő méretű darabokat lehet kapni, és sehol nem kapható olyan, amilyet keresek – jelen esetben Molly számára megfelelő felvezető pórázt.

Pipacs szomorkásan várakozik a kocsiban

A park és a szomszédos rét tele volt varjakkal.  Guba azonnal elkezdett feléjük sompolyogni, hosszan állta is őket, igaz, úgy 15 méter távolságból. A varjak persze résen voltak, és ennél közelebb nem is engedték magukhoz soha.

Guba a varjakat állja

“Hülye varnyú, megin’ elment!”

Miután többször is szétkergették az összes varjút, fahusángokat dobáltunk nekik, de sem Molly, sem Pipacs nem hozta vissza. Pedig mindig megtalálták, egyszer Molly el is indult vele, de útközben ledobta, és várakozó tekintettel leült elénk. Újra és újra eldobtuk, odafutottak de otthagyták, és őrülten kerestek tovább. Nem értettük, végül arra jutottunk, a bot felkerült az uncsi játékok listájára. Nem erőltettük tovább. Száguldoztak, kicsit legeltek, vadul szimatoltak, kergetőztek, egyszer csak Guba elkezdett cikk-cakkban menekülni a lányok elől. Akkor szokott így mozogni, ha ő szerzi meg a játékot vagy talál egy almát, és igyekszik elbújni vele. Behívtuk, egy teniszlabda volt a szájában. Ahogy a kezembe vettem, Pippi és Molly majd szétrobbant az izgalomtól. Aha, szóval a bot uncsi, de a labda nem! Megindult a szokásos harc a megszerzéséért, ilyenkor mindig hatalmasakat vetődnek, ütköznek, bukfenceznek, ezt végkimerülésig képesek játszani – a mi végkimerülésünkig.

Guba

“Szép munka volt! Legalább ötvenet elzavartunk!

“Na, dobjátok már!”

 

Reklámok