A tócsa

Posted on 2010/09/26

6


Már a vacsorafőzés előkészületeinél feltűnt, hogy Molly nagyon visszafogottan viselkedik, toporog a konyhában, forgatja a szemeit, néha lefekszik, szemmel láthatóan nem találja a helyét. Az is furi volt, hogy bár többször kezdeményezte az ugrálós játékot, végül sosem fejezte rendesen. (Az ugrálós játék úgy néz ki, hogy Molly két lábra állva a nyakunkba kapaszkodik – mi ülünk -,  háromra felugrik az ölünkbe, kicsit megcsócsálja a fülünket, és ad néhány puszit.) Gazdi mondta is neki, ha nem akar ugrálni, feküdjön szépen le. Egyszer csak egy óriási tócsát vettem észre a TV előtt a szőnyegen. Egy másodpercig azt gondoltam, Guba volt az, de a “Mi az ott? Ki volt az?” – felkiáltásomra Molly menekült be az ágy alá, halálra rémülten és megadóan pislogott kifelé, jöjjön, aminek jönnie kell, tudom, hogy rosszat csináltam, de én szóltam! Így már érthető volt, miért nem ugrált rendesen, nem is ugrani akart, hanem kimenni, csakhogy nem így szokott kikéredzkedni, ezért nem értettük meg, mit akar mondani.

Advertisements