Seregély apport

Posted on 2010/09/15

1


Találtunk egy sebzett, már alig pihegő seregélyt. Hogy elkerülhetetlen halálának legyen valami értelme, elrejtettük a fűben, és megkerestettük a kutyákkal. Először Pipaccsal; gyorsan megtalálta, szépen állta, de szegény madár közben feléledt és verdesni kezdett. Pippi kis ideig ugrált körülötte (ezt nem lett volna szabad hagyni!), de az eutanázia után gond nélkül apportozta.

Újra eldugtuk, és kiengedtük az ajtón kitörni készülő Mollyt. Ilyenkor szinte látni, ahogy a függöny leereszkedik a szeme elé. Csak a feladat létezik számára, nem kell neki jutalomfalat, sem dicséret, csak gyorsan-gyorsan dobjunk már el valamit, hogy megkereshesse és visszahozhassa. És lehetőleg a vízbe dobjuk. Molly nem látta sem a madarat, sem azt, Pipacs mit csinált, de tökéletesen tisztában volt a feladattal, semmit nem kellett mondani neki. Egy rövid, őrült cikázás után megtalálta szegény seregélyt, és ügyesen apportozta.

Guba következett, ez volt az első találkozása egy madárral. Mégis pontosan tudta mi a dolga (elvégre Alma fia), megtalálta, behozta, letette, közben rettentő komoly, fontoskodó képet vágott. Az apportozás után mindig vadállásba dermedve várta, hogy újra eldobjuk neki.

Mindhárman könnyen és gyorsan tanulnak, de mindegyik másképp teljesít. Pipacs izgulós, és hálás a dicséretért, Molly megszállott, csak a feladat érdekli, Guba pedig komoly és megfontolt (ami egy kölyökkutya esetében eléggé muris), és őt sem nagyon érdekli a jutalmazás, szívesebben fogadja helyette az újabb feladatot. Sokszor látom, ahogy hosszan figyeli Mollyékat, tanul tőlük, utánozza őket. Már tutulni is megtanult. Mielőtt  megpróbálkozott volna vele, sokáig tanulmányozta Pipacs kornyikálását. Eleinte csak össze-vissza óbégatott, mára azonban szépen, dallamosan énekel, mint egy igazi malamut.

Advertisements