A Kimi név nem is illett volna rá

Posted on 2010/07/12

3


Úgy tűnik, a Balatonvilágosról (itt találkoztunk Zsófival és vettük magunkhoz Gubát) hazavezető úton tanúsított, jól nevelten visszafogott viselkedés csupán a megilletődöttsége számlájára írható. Guba ugyanis utál autózni, végig iszonyúan rikácsol és méltatlankodik, épp úgy, mint a kicsi Pipacs. Közben minden áron szabadulni akar, és alaposan összekarmol. Ilyenkor kicsit elbeszélgetek vele, mindig nagyon figyel rám, és néhány nanomásodpercre el is hallgat, de mielőtt feléledhetne bennem a remény, felharsan az „Ott vagyunk már? És most? És most? És most?” Az viszont nagyon rendes tőle, hogy a kocsiban sosem pisil le.

A szájalás egyébként sem idegen tőle: játék közben  sokszor megugat, és felháborodottan rikácsol ha ki akar menni – közben kaparja az ajtót -, vagy  ha éppen éhes, ilyenkor megpróbál felcsimpaszkodni a tápját rejtő vödörhöz, amit persze nem ér el, és ettől még mérgesebb lesz.

Tegnap kénytelen voltam kiosztani neki egy taslit. A kis vakarcs megtámadta a lábujjamat, és ugyan azzal a lendülettel megpróbálta halálra rázni. Iszonyúan fájt! Azonnal elengedte a lábamat, duzzogva befutott az ágy alá, feldobta magát, és azonnal elaludt.

Ártatlan vagyok!

Advertisements