Szombaton újra Orfűre mentünk, Gyulát ünnepelni. A Mecseket még mindig medvehagyma szőnyeg borítja, és végre zöldellenek a fák is (már amit eddig nem vágtak ki az épülő kerékpár út miatt, vagy hogy a biomassza kazánban végezze). Kora délelőtt gyorsan leszaladtunk az Orfűi-tóhoz, hadd ússzanak a csajok. A strand bejáratánál mindenütt nagy chopperek, mi meg rájöttünk, hogy nem hoztunk pórázt. Mollyt egy piros hegymászózsineg végére csatlakoztattuk, Pipacsot meg a gazdi késébe fűzött vastag madzaghoz, szerencsére csak rövid távot kellett így megtenni, és még nagyobb szerencse, hogy Molly nem vette észre a strand bejáratánál nyárson forgó Ismeretlen Állatot. Kicsi úszás, labdázás, kacsakergetés után felmentünk Gyulához. Érkezéskor a szokásos kerítés-handabandázás a két szomszéd kaukázusival, amit a harmadik kutya, az akita mindig kissé távolabbról, flegmán figyel.
Ebéd után nagy séta a felső rét – Galócás erdő – alsó rét útvonalon. A Rétek Hercegnője cikk-cakkban haladva bejárta a hatalmas tér minden pontját, Molly megrohamozta az uzsonnázó bringásokat. Visszaérve én a teraszon telepedtem le a kutyákkal, gazdiék pedig kimentek a rétre íjászkodni. Pipacs különösen rossz néven vette hogy nem mehet velük, ide-oda rohangált a kertkapu és a terasz között, közben folyamatosan panaszkodott, kornyikált, és megpróbált rávenni, hogy menjünk mi is. A közvetlen közelünkben van egy kilátó (sajnos), amin az emberek mindig ordítva beszélnek egymással, akkor is ha egymás mellett állnak. Pipacs egyik kornyikálása után a következőket hallom a kilátóról:
– Hallod, valahol egy szamár bőg!
– Ja igen, ott, látod, ott van a Lipócz tanya, biztos ott vannak szamarak.
Molly megpróbált pihenni, de Pipacs panaszáriája, és a kilátó-turisták miatt mindig csak másodpercekig fekszik, a legkisebb mozgásra és zajra felugrott, fontoskodva mászkált, puffogott, a gyümölcsfák koronáján keresztül leste a népeket. Végre jönnek gazdiék, Pipacs rohant a kapuhoz, Molly is felpattant, majd huss, leugrott a teraszról. (Nem sokkal ezelőtt mondtam a többieknek, ne dobjanak el semmit, mert Molly utána ugrik. “Ááááá, innen biztos nem mer leugrani!”) Nálam szívmegállás, Molly száguldott tovább a kapu felé. Nagyjából 2,5 méter magasból ugrott le, egyetlen pillanatnyi tétovázás után, csak amíg bemérte, hol is landoljon. Nem láttam hogy ért földet, de valószínűleg talpra érkezett, mert a felázott talajon jól látszottak a mély karomnyomok. A landolás helyétől kb. 40 cm-re egy vékony fémpálca volt a földbe szúrva…
A felső rétet szegélyező síró fenyők, a háttérben a Pécsi-tó
A felső rét
Az alsó rét egy része
A Lipócz-tanya, ahol nincsenek szamarak
Pipacs kézen áll
A Piperkőcök Bandája 
v_era
2010/04/19
Úúú, Carlos is nagy ugró. Az első mélybe vetődésnél engem is a szívinfarktus kerülgetett. Most már az lep meg, ha nem használja ki a lehetőséget. Ügyes. Tudja, mit vállalhat be, felméri hova ugrik, és hát még rugalmas a kutya + tériszonya sincs. Gondolom 7-9 év múlva már nem csinál ilyeneket (vagyis inkább remélem).
drotosvizsla
2010/04/19
Szóval számíthatok további ugrásokra?! Neeeee!
Viola
2010/04/19
Nagyon szép hely ez az Orrfű! És Pipacs tipikus vizsla sprintet hajt végre az utolsó képen!:) Ügyesek vagytok, h futás közben le tudtátok kapni őket, mert főleg egy vizslánál ez nem könnyű! Mire lenyomja az ember a gombot a kutya ott sincs a képen…..:D