Pipacs, a Rétek Hercegnője

Posted on 2010/03/17

3


Az ünnepet Orfűn töltöttük. Pipacs egész délelőtt a síró fenyőerdővel szegélyezett, se vége – se hossza réten száguldozott, teljesen megmámorosodva a szabadságtól, lábai szinte nem is érintették a talajt. Pipacs nagyon könnyeden és elegánsan mozog, amikor pedig tiszta erőből fut, olyan mint egy gepárd. Az egyik szegletben rábukkantunk egy vaddisznó-wellness központra, itt véresre szimatolta az orrát (ez a rész tele van apró vadrózsa bokrokkal), és a rend kedvéért kicsit hajkurászta a rét egyetlen fáján, az öreg körtefán rikácsoló madarakat.  Mindezt néhány száz labdaelkapás és egy kis szárnyazás után, a fáradtság legkisebb jele nélkül.

Molly bezzeg elfáradt, rengeteget rohangált, úgy csapta a vizet maga után az egyébként füves-gazos, szinte száraz talajon, mint a Forma 1-es autók az esős futamokon. Hazafelé olyan iszonyatosan tó és hal szaga volt, mintha a napot egy ócska horgásztóban töltötte volna. (Ő legfeljebb a Retek Hercegnője címre pályázhatott volna.) Pedig a rét egy nagy domb tetején van, legalább 200 méterrel magasabban, mint az Orfűi és a Pécsi tó, nem  is értem, honnan jöhetett a halszag. Hazaérkezés után mindketten kómába estek.