Apport-tréning

Posted on 2010/02/12

4


Egy kedves ismerősünk jóvoltából – bár erről szegény, cserbenhagyásos gázolás áldozatává vált fácánnak bizonyára más a véleménye – tegnap adódott egy kis alkalom a szárnyas-apportozásra.

Bandi bá’ Véménd felé az út mellett találta a fácánt, amit nem sokkal azelőtt üthettek el, mert még ki sem hűlt. Elhozta nekünk, mi pedig szegény párát vadászkutya-edzésre áldoztuk.

Mollyról eddig is tudtuk, hogy imád apportozni, de amikor legutóbb egy egész kacsával találkozott, még félt tőle (lásd itt). Nos, ez már a múlté. Azonnal visszahozta az eldobott madarat, ahogy azt kell, nem harapta-tépázta, nem próbálta meg felfalni, amitől én előzetesen tartottam egy kicsit. Ahogy minden eldobott tárgyra, erre is több méteres levegőben való úszás után,  messziről vetődött rá. Nagyon ügyes és lelkes, egyre erősebb bennem a meggyőződés, hogy Molly képességeiben hatalmas potenciál rejtőzik. Igazi munkakutya, boldogan dolgozik, nem unja meg.

Ma már azt gyakoroltunk, hogy csak sípszóra indulhatott el, a madarat pedig egyre messzebb, valaminek a takarásába rejtettük. Mindebből csupán a helyben maradást kell  majd egy kicsit csiszolni, mert a lelkesedése olykor felül írja a fegyelmezettségét.

Nagyon figyel

Vetődés

Molly, az apportkirálynő 2.0

Pipacs eleinte hosszasan vizsgálgatta a fácánt, de nem hozta vissza. Kipróbáltuk csak a szárnyával, ezt régóta tudja, most is tökéletesen ment. Több szárny-apport után eldobtuk neki újra az egész madarat, szerintem nem is vette észre a különbséget, simán visszahozta, de ha újra ezt dobtuk el, megint csak szimatolta, és ugrált körülötte. Ha a  szárny-apportozás közé “csempésztük” be, mindig visszahozta.
Ma már nem volt szükség semmilyen trükkre, tökéletesen teljesített, csak parancsra indult, és az eldugott madarat is gond nélkül megtalálta.

Nagyon izgul

Ez mi ez?

Itt még csak a szárnyat hozza

Még nem tökéletes…

…itt már igen

Egyenesen elbűvölő a lelkesedésük és a tenni akarásuk, most látom igazán, milyen egy dolgozni akaró kutya. A malamutok munkakedve a rohanásban, gazdasétáltatásban, ásásban, és verekedésben nyilvánul meg, de csak akkor, ha úri kedvük éppen úgy tartja, és elsősorban saját szórakoztatásukra művelik ezeket, nem pedig az én kedvemért. Apportírozásra alkalmatlanok, elsőre még lelkesen rávetik magukat az eldobott dologra, de ha az nem ehető, méltatlankodva tovább állnak. Bennük éppen ezt a hozzáállást szeretem annyira.

Propelleres labrador-farok

Tollas vizsla

Reklámok