Pipacs aggódik

Posted on 2009/11/23

0


Szombaton Orfűre kirándultunk, Gazdi bátyjának születésnapját ünnepeltük családi körben. Az ünnepi vacsorán Pipacs és Molly nem vehetett részt, mivel akkor az emberi társaságnak valószínűleg sokkal kevesebb finomság jutott volna. Nem mintha Pipacs lopós lenne, vagy bárkire rátámadna holmi ételért. Nem ezért.

Kitartóan és aranyosan tud nézni, beveti a “szegény éhező vizsla vagyok” figurát. Ennek pedig kevesen tudnak ellenállni, így mindig sikerül némi adományt begyűjtenie. A kőszívű egyének, akikre nem hat a delej, előbb-utóbb azt unják meg, hogy Pipacs szőrszáján kis nyálcsimbókok jelennek meg. Ez is hatásos, mert inkább juttat az ember egy kis falatot a nyáladzó ebnek, minthogy az a ruhájára kenje a ragacsot. Vagyis ha nem megy szuggesztióval, akkor jön a fegyverrel kényszerítés.

Mindezt elkerülendő Pipacsék a kertben tartózkodtak az ünnepi ebéd-uzsonna közötti időszakban. Néha ugatták egymást a szomszéd kutyákkal, vagy egymást kergetve száguldoztak Mollyval. Többször benéztek az ablakokon is, de az étkezőbe nem nyertek bebocsátást.

Mivel a lakoma bőséges és többfogásos volt, elhúzódott a társasági élet, Pipacs aggódni kezdett. Gazdik sehol, idegen helyen kell a kertben lenni, közeleg a vacsoraidő, most mi lesz?

Időről időre létszámellenőrzést tartottunk, egyszer csak azt látjuk, hogy Pipacs a Samurai mellett fekszik, szabályos fekvő pózban mint egy szfinx, és nagyon aggodalmas pofával pislog, mintha ez lenne az utolsó reménye. Tudjuk, hogy nem szabad a kutyák viselkedését emberiesíteni, de Pipacs magatartása tökéletesen lefordítható az emberi észjárásra is:  “Ezzel az izével jöttünk ide, ezzel szoktunk mindig menni. Most a gazdiék eltűntek, de itt várok, mert biztos ezzel megyünk majd haza is. Úgyhogy jó kutya leszek, itt várom őket. De mikor, jajj, mikor jönnek már?”

Muszáj volt kimenni hozzá és megsimogatni azt az aranyos aggódós fejét. Annyira felszabadultan örült, hogy a testének a 99,5%-át csóválta, közben meg nyögött, röfögött, nyüszített és cincogott egyszerre.