Molly metamorfózisa, avagy a kerti bálnából vizikecske lesz

Posted on 2009/10/08

0


Tegnap estére Molly kék bálna méretűre püffedt, és bár lelkesedése mit sem csökkent, hatalmas pocakja miatt a megszokottnál nehézkesebben mozgott. Nem találtuk nyomát kajarablásnak, a Monsterek tápos zsákja látszólag érintetlen volt, a sajátjához nem fér hozzá. A kertben sem tudott volna ennyi kaját összeszedni, alma alig van már, esetleg a veteményesben kukázhatott valamit a kiselejtezett uborkák, dinnyék, vagy káposzták közül, de később kiderült, hogy nem ott zabált be. Mindez extrém szomjúsággal  társult. Néha komolyan aggódtam, hogy kireped mint egy túlsült hurka. Kis idő elteltével a farka felőli vége vegyi fegyverré alakult át, ennek az élménynek plasztikus leírására legyen elég annyi, hogy méltán viselhetné a Fortissima Fingus nevet. Ki kellett zárni éjszakára a kertbe. Reggelre szinte teljesen lelappadt a hasa, és “szegény árva sintérek karmaiból most menekült éhes kutya vagyok” nézéssel próbált reggelit szerezni tőlem, de úgy döntöttem, rövid diétára fogom. A reggeli kutyagumija normális (és milyen sok!) volt, és végre újra áramvonalas labradorként hasította a levegőt.

A meteorológia szerinti utolsó nyárias napon még gyorsan elmentünk Orfűre úszóiskolába. Először Abaligeten sétáltuk körbe a tavakat, ezt Molly és Pipacs is szánhúzó versenyként értelmezte. Az Orfű és Abaliget közötti “fennsíkon” lévő eldugott romos házaknál nagyokat szökdécselt a magas aljnövényzetben, és nagyon aggodalmasan cincogott és szaladgált ide-oda, amikor mi gazdik kétfelé indultunk el. A tónál a szokásos koreográfia, vad birkózás a vízparton és a sekély vízben Pippivel, botok cipelése, gazdihoz beúszás. A jutalom bot vagy táp megszerzése után a számára mély vízben még bálnaként siklott, közben kereste a lábával a talajt, és ahogy elérte, hatalmas bakkecskeugrásokkal repült ki a partra.

vizikecske_1008

orfu2_1008

orfu1008

Reklámok