Zöldmáli Kennel Találkozó

Posted on 2009/09/20

3


Hagyományteremtő céllal tegnap (szept. 19.) rendezték meg az első Zöldmáli Kennel Találkozót Budapesten, a Hármashatár-hegyen. Kissé megkésve érkeztünk a gyülekező helyszínére, ahol egy kedves hölgy útbaigazítása ellenére („Nem tetszettek látni, merre indult egy csapat vizslás ember? – De, arra!” – mutatott az ellenkező irányba) hamar utolértük a többieket.

Fantasztikus látvány volt a hatalmas vizslafalka, mindenki szabadon rohangált az embercsapat körül, az egymást ismerő kutyák bandázni indultak a közeli bokrokba, más csapatok pedig hosszan előreszaladtak az úton, hogy lebegő fülekkel visszavágtázhassanak a gazdikhoz.

Pipacs megilletődötten haladt a közelünkben, kutyák és emberek közeledése elől egyaránt a lábamhoz menekült. Molly bezzeg tobzódott a tömegben, mindenkihez odament, bratyizott, cikázott előre-hátra.

A kb. 1,5 km-es séta után a Bázison, egy bokrokkal körülvett tisztáson vertünk tanyát. Kutyák és emberek egyaránt ittak, ettek, ismerkedtek, majd megkezdődtek a versenyek, a következő számokban:

  • legszebb fejű vizsla
  • leghosszabb farkú vizsla
  • legsötétebb szemű kutya
  • a legszebb, még kiállításon nem indult vizsla (1 év alatti és 1 év feletti kutyáknak)
  • behívási verseny (1 év alatti és 1 év feletti kutyáknak)
  • jelmezverseny
  • képességpróba képzetlen kutyáknak (egy igazi vadkacsát kellett apportírozni)
  • képességpróba aktívan vadászó kutyáknak (dummy apport)
  • ügyességi verseny

Hozzávetőlegesen 35 eb cirkált a Bázison, lehetetlenség volt pontosan megszámolni a mindenfelé rohangáló kutyákat. A többség természetesen drótszőrű vizsla, rajtuk kívül volt egy csudálatos fekete labrador (ez természetesen a mi Mollynk), egy yorkie, ez kicsi uszkár, egy ír szetter, két keverék, egy német juhász, két vagy három pointer, és egy ló. A ló érkezése komikus pillanat volt, megjelenésére vagy egy tucatnyi kutya pattant fel és kezdett rohanni felé, amit azonnal egy hatalmas síphang-orkán követett; minden gazdi síppal igyekezett visszarendelni a kutyáját a ló közeléből, meglepetésemre igen szép sikerrel. (A Monsterek mellett nem ehhez vagyok szokva, Taxika sokat tudna erről mesélni, de ez egy másik történet.)

P1040392

P1040399

Pipacs végig rendkívül visszafogottan viselkedett, az emberek keze elől elhúzódott, olykor halkan morgott, az érdeklődő kutyák elől kitért, és a pokrócunkhoz közelítőket morgással figyelmeztette a határsértésre. Mindezek ellenére jól érezte magát, nagyon figyelt mindenre, Mollyval kószáltak vagy csépelték egymást, de mindig a közelünkben maradt.

P1040412Pipacs (középen ) figyeli, mi lesz a feladat

A versenyeken fegyelmezetten vett részt, és rendkívül büszkén értesítem róla a Világegyetemet, hogy Pipacs nyerte meg fiatal kutyák behívási versenyét! A feladat a következő volt: a rajtvonalnál le kellett ültetni a kutyákat, a gazdik pedig a kb. 50 méterre lévő célvonalhoz gyalogoltak. A bírók jelére behívták a kutyáikat (sípot most nem lehetett használni), és az győzött, aki először a gazdihoz ért. A feladat többféle kihívást is magában rejtett: egy helyben kellett maradni, engedelmeskedni kellett a behívásnak, és gyorsan kellett futni. Pipacs a behívásban vérprofi, elfogult véleményem szerint a felnőtt kutyákat is simán lepipálta volna ebben a számban.

P1040387A Bajnok, a háttérben Molly

Jelmezzel mi nem készültünk, bár egy ideig fontolgattuk, hogy Mollyt indítjuk labradornak öltözött vizslaként, de végül letettünk róla.

Kíváncsian vártuk, hogy a képességversenyen mihez kezd a vadkacsával. Nos, félt tőle. Nemhogy nem indult érte, hanem félénken a Gáborhoz bújt, amikor az eldobta neki a madarat. Mentségére legyen mondva, sosem találkozott még hasonlóval sem, és nem ő volt az egyetlen, aki nem volt hajlandó behozni a vadat.

Ekkorra már mindketten elpilledtek, Pipacs a kosár árnyékából figyelte az eseményeket, és fogadta hódolóinak bókjait (három fős csapat, kutya nélkül jöttek, és végig Pipacsnak drukkoltak), de még mindig nem hagyta senkinek, hogy megnyunyálja.

P1040388

Tekintettel az előttünk álló hosszú útra, fél 3-kor elköszöntünk és elindultunk haza, bár még nem volt vége a programnak. Az utazást szerencsére jól viselték, szinte végig aludtak, ami nem is csoda az átélt élmények után.

Ezúton is köszönjük Miczek Zsófinak a meghívást, reméljük lesz még folytatás és tényleg igazi hagyománnyá válik a Zöldmáli Kennel Találkozó.

P1040398Klassz volt!

További képek a Képgalériában!

Reklámok