A tónál utolértük Ildikót és Maját, a mini bullterrier kislányt. A Kökény-patak hídjánál már nincsenek pecások, itt viszonylag biztonságosan el lehet engedni őket. Csipusz kicsit tombolt Majával, aztán zsuppsz, ugrott egy jókora hasast, és ha már a vízben volt, kiapportozta a közvetlen közelében ringatózó fadarabot. A víz kb. 5 fokos, a levegő ennél is kevesebb, a hőérzet a szél miatt -10 fok, de Csipusz egyértelműen jelezte, ő úszni akar. Néhányszor bedobtuk még neki a talált botját, az arra sétáló népek meg vacogva hüledeztek rajta, egyikük hosszasan videózta is, Csipusz pedig szó szerint fürdött a népszerűségben, de bármennyire is élvezte, két perc múlva kiparancsoltuk a vízből. Mivel a kutyák vizesen rendkívül fürgévé válnak, az épp arra járó labradornak, tacskónak és egyéb kutyáknak esélyük sem volt lépést tartani Csipusszal, aki mától méltán viselheti a jeges fürdőzéssel egybeforrt Schirilla nevet. Találkoztunk egy másik kedves ismerőssel, Lócival, a német vizslával is. Gazdája nem értette, Lóci miért viselkedik olyan tartózkodóan a teljesen megegeresedett Csipkével. „Lócikám, nem emlékszel, a múltkor már játszottatok, tudod, ő a Guba!”

Itthon a biztonság kedvéért beparancsoltuk a kandalló elé felmelegedni.

"Ne vakuzzál a szemembe!"

Nem Csipke az egyetlen, aki fittyet hány a télre: a szomszéd kertben kinyílott a hóvirág.

Bezzeg a semmit órákig képes ásni, közben a mélyülő lyukba szabályos időközönként beledugja az orrát, és nagyokat horkantva beleszuszog. Persze a többiek is azonnal beszállnak, ők is mindig beleszagolnak, és ha kell, besegítenek.

Ritka szerencse, amikor az ásás őrülete nem a kertben, hanem séta közben tör ki rajtuk, ahogy ma éppen Mollyn. Guba végig ott állt mellette, és amikor a fekete elfáradt, mindig előzékenyen átvette tőle a munkát. Sokáig dolgoztak, persze most sem volt ott semmi.

Guba mintha látna valamit...

A konkrét céllal történő ásásra eddig egyetlen példát láttam, amikor is egy kertvárosi családi ház virágos kertjében egy tacskó épp az elcsórt húsvéti sonkát próbálta meg elásni. A hosszúkásra ásott gödörbe először keresztben próbálta meg belehelyezni a zsákmányt, ami persze mindkét oldalon kilógott, ezért forgatni kezdte, és amikor minden a helyére került, elkezdte betemetni.

Ásás után jött a repülő vágtázás; az orkán-szerű szélben szinte úsztak a retekben, lebegtek a fülek.

Csipusznak itt álló helyzetben lebegtek a fülei

Guba, Molly és Rozi szökésben

Rozi nem mert tovább menni

Vízszintes és függőleges kutyák

Rövidek a napok, sár van és hideg, meg az ünnepek is itt voltak, sok a munka, a rajtunk végigsöprő „dátha”, szóval pillanatok alatt számtalan kifogást tudok felsorakoztatni, miért írtam oly régen a blogra, amelyek persze csak nyafogások és ócska kifogások, egyszerűen lusta volta, na.

Mindenki jól van. Gubán megint kitört a szexmánia, folyton Mollyt molesztálja.

Rozi bendője vetekszik a végtelen űr tágasságával, és még mindig meglehetősen medvés a formája.

Medvecki Vackor Rozi

Pipacs az olimpiai év előtt tisztelegve minden eddiginél gyorsabban és többet fut, akár hol vagyunk, vagy vágtázik, vagy keres valamit.

Csipke, ha nem ehet, vagy nem rohangálhat, mindig szomorú bohóc-képet vág, nem mellesleg ő tartja Rozinak a futóedzéseket.

Molly mindent elfelejtett abból, amit valaha a láb mellett haladásról tanult.

Rozi egyik kedven időtöltése a vizslák fülének szopogatása, tegnap Guba füléből szabályosan csavarni lehetett a nyálas nedvességet. (Megjegyzem, Guba meglehetősen élvezi a fülszopogatást.)

 Ti felismeritek, melyik vizsla melyik?

"Ne fényképezzé!!!"

Nemrég séta közben találtunk egy rejtélyes „gabonakört”, ami jelen esetben zöldtrágya-kör. Biztos, hogy valami furi dolog alkotta, mert a kutyák nagyon szaglászták.

We wish Blessed, Peacefully and Merry Christmas to hungarian vizslas, labradors, alaskan malamutes, their owners (maybe their cats, too), every stray dog all over the world and wombats too!

Dömper, Grizzly, Pipacs, Molly, Guba, Csipke, Rozi, és a gazdik

(A videóban a zene a lényeg…)

Az elmúlt télen Csipke még utálta a havat, fázott a talpa, folyton nyafogott, hogy ő inkább hazamenne. Mostanra határozottan elmúlt a hóiszonya, és legalább 2x annyit futott, mint a többiek, ami bizony komoly sportteljesítmény.

Molly, Pipacs, és Csipke, a hópárduc

Rozinak legtöbb helyen még mély volt a hó, ez kissé lelassította a mozgását, és a hó alatti barázdákban is folyton felbucskázott, de semmi nem szegte a kedvét.

Kosszarvú labradorfülek

Tettünk néhány elkeseredett kísérletet egy karácsonyi csoportkép elkészítésére, de Rozi félreértette a feladatot, és folyton hozzám rohant. Ha meg végre a helyén maradt, Pipacs kitakarta Gubát, Molly pedig hátrafordult.

Molly, Guba, Csipke, elöl Pipacs

Pipacs és Guba

Molly és Csipke

Gyere, vedd el, ha tudod!

Csipke nem érti, miért kell egy helyben ülnie. (Azért, mert folyton kifutsz a képből!)

Pipacs először ellenőrzi, nem jött-e vissza a Valami…

…aztán belepasszírozza Rozit a hóba.

Mivel Guba kisajátította magának a romlabdát, a lányok áttértek az ágvonszolásra.

Csipkével és Mollyval egy már többszörösen kivégzett focilabda tulajdonjogáért küzdöttek, és ahogy az a képeken látszik, Rozi ebben is egyre jobb. Visszaemlékezve a négy hónapos négyek  végsebességére, Vackor határozottan fürgébb náluk, persze csak Pipacs után, a Rétek Hercegnőjének soha nem volt ellenfele, ha futásról vagy úszásról van szó.

Pi

Pipacs egyébként nem szállt be a fogócskába, más fontos dolga akadt: meg kellett keresnie a Valamit. Először az ágkupacnál állt lesben, aztán a köcsögfán vizsgálódott, de a Valami innen átrepült/ugrott az almafára. Pipacs ide is megpróbált felmászni utána, de a Valami ekkor váratlanul eltűnt. Ismét megnézte a kupacban, aztán  heves testcsóválással megpróbált rávenni, szálljak be a keresésbe.

A két malamut mindeközben bent, a kutyák lakosztályában kucorgott, eszük ágában sem volt köszönteni az idei első havat…

Egyiküket – nevezzük Lacinak – már régóta próbálják rávenni, megromlott egészsége miatt költözzön be a hajléktalanok lábadozójába, de nem, a Misina állatmenhelyről örökbefogadott kutyáit nem hagyja magára. Laci és a kutyák a Mecsek Mandulás nevű részén, illetve a Surányi Miklós út egyik padján él. Mindkét helyen támogatják, a „szomszédok” adnak neki enni, cigit, némi pénzt, etetik a kutyákat, nyakörvet vettek nekik, és be is oltatták őket.

Néhány napja Laci olyan rossz állapotba került, hogy mégis hajlandó volt bemenni a lábadozóba, de csak azért, mert „szomszédai” és a hajléktalanokkal foglalkozó alapítvány munkatársai megígérték, hogy gondoskodnak a kutyákról. Leszervezték, hogy a Mandulás egyik üresen álló, de állandó őrzés alatt lévő épületének udvarában lakhatnak, itt a biztonsági őr rajtuk tartja a szemét és eteti őket, a szomszédság pedig összedobja a pénzt a kutyák élelmezésére. El is indult egy autó az első, sebtében összedobott táp mennyiséggel, de a kutyák időközben eltűntek. Kiderült, hogy valaki – aki nem tudott arról, hogy a kutyák szállása és élelmezése már sínen van – kihívta a gyepmestert, aki beszállította őket a Misinába. Újratervezés, telefon a menhelyre: semmiképpen ne adják őket újra örökbe, ha gazdájuk megerősödik, keresni fogja őket. A szomszédok vállalták, hogy összedobják majd a kutyák kiváltásához szükséges összeget, egyikük pedig eljuttatta ezt a fotót Lacinak, hogy mindig láthassa őket. Laci egyébként csak annyit tud, kutyái jó helyen vannak, a „menhely” szót nem szabad kiejteni előtte, mert képes lenne azonnal értük menni. (Megnyugtatok mindenkit, Laci ódzkodása alaptalan, kutyái jó kezekben vannak a menhelyen, amiről bővebben ITT olvashattok.)

Malomvölgyben voltunk a két csajszival, Rozi most járt itt először. Eleinte kicsit megszeppent az inger-cunamitól – pecások, kutyák, futók, bicajosok, kutyaszakértők, kacsák, furcsa, idegen szagok -, de kezdeti óvatoskodását hamar peckes vonulásra cserélte, fogadta a bókokat, ismerkedett a kutyákkal, és Pipacsot követve egy picit a tóba is belement. Bár csak a mancsai lettek vizesek, teljesen megegeresedett tőle. Már alig várom, hogy úszhasson.

Pipacs nem viccelt, folyton belegázolt a vízbe, és simán be is úszott volna, ha nem tiltottuk volna el tőle. Vajon hány fokos víz/külső hőmérsékletnél mondaná: „Köszi, inkább kihagyom, túl hideg van az úszáshoz.”?

Valamikor ősszel lekaszálták a tavak körüli, félreeső rétek magasra nőtt aljnövényzetét, itt  végre nyugodtan levehettük őket a pórázról, nem zavartuk a népeket. Pipacs a szokásos kecses szökelléseivel rögtön becikázta a teret, Rozi vitézül loholt utána,  de egyszer csak elkezdte furán kapkodni a lábait, mintha ő is a Hülye járások Minisztériumában dolgozna. Kiderült, belefutott a most kibújó friss csalán hajtásokba, és még olyan puha a talpa, hogy érezte a csípéseket.

A II-es tó tele volt kacsákkal

Itt jól láthatók azok a bizonyos vámpírfogacskák

Kicsit elfáradtam