A kutyák szenvedélyesen szeretnek ásni. Ám arra ennyi év tapasztalatával a hátam mögött sem jöttem rá, mi lehet a célja az ásásnak, mert eddig soha nem láttam, hogy kiástak volna valamit. Sőt, amikor egy vakond épp Guba orra előtt készült a felszínre bújni, a Szőrszájú vadállásba dermedve bámulta vagy öt percig, közben meg sem kísérelte a mancsával kikotorni.
Bezzeg a semmit órákig képes ásni, közben a mélyülő lyukba szabályos időközönként beledugja az orrát, és nagyokat horkantva beleszuszog. Persze a többiek is azonnal beszállnak, ők is mindig beleszagolnak, és ha kell, besegítenek.
Ritka szerencse, amikor az ásás őrülete nem a kertben, hanem séta közben tör ki rajtuk, ahogy ma éppen Mollyn. Guba végig ott állt mellette, és amikor a fekete elfáradt, mindig előzékenyen átvette tőle a munkát. Sokáig dolgoztak, persze most sem volt ott semmi.
A konkrét céllal történő ásásra eddig egyetlen példát láttam, amikor is egy kertvárosi családi ház virágos kertjében egy tacskó épp az elcsórt húsvéti sonkát próbálta meg elásni. A hosszúkásra ásott gödörbe először keresztben próbálta meg belehelyezni a zsákmányt, ami persze mindkét oldalon kilógott, ezért forgatni kezdte, és amikor minden a helyére került, elkezdte betemetni.
Ásás után jött a repülő vágtázás; az orkán-szerű szélben szinte úsztak a retekben, lebegtek a fülek.












kolytyi
2012/01/17
Kissé megkésve vagy két hete gyűjtötték össze nálunk az avart. Hihetetlenül kellemes földszag volt néhány óráig. Mivel a kutyák szaglása sok-sok-sokszorosan érzékenyebb, mint a miénk, lehetséges, hogy számukra a földszag még nagyobb élményt jelent, és egyszerűen ezért ásnak. Legalábbis a leírásból úgy tűnt, hogy a kráterbeszuszogás-szipákolás fontos része volt az eseményeknek. Lehet, hogy azt nem értik, hogy mi ilyen rendkívül jószagú – hiszen nincs ott semmi, csak a lyuk.
Hiába tűnődünk, nem tudunk rájönni, hogy milyen irányú szélben lobogtak helyben Csipke fülei
drotosvizsla
2012/01/25
Forgószélben:)
Sokszor megfigyeltem már, hogy szeretik a frissen bolygatott föld szagát (pl. kertásáskor, vagy a földeken szántáskor), mindig hosszasan szimatolják, de ilyenkor ők maguk sosem ásnak tovább. A kutya sem érti őket…