Hóban futni jó

Imádnak a szántóföldi “sétány” szélét szegélyező mély barázdában, az összefújt hóban közlekedni. Véletlenül sem mellette, az úton. Hatalmas szökellésekkel rohangálnak és ugrálnak benne, ami Molly esetében volt különösen vicces, hisz kurta lábacskái sokszor teljesen belemerültek a hóba.

Pipacs a fekvővizslán

http://fekvovizsla.blog.hu/2010/02/03/279_pipacs

Délután már az Index címlapján is.

Az előbb elfelejtettem…

…Mollyról leírni, hogy szombaton annyit rohangált Orfűn, hogy lefogyott. Tényleg. Gombóc hassal ment el, és igencsak karcsú derékkal jött vissza. Tegnap gyorsan kipótoltuk az adagját egy kis szarvashússal, kapott egy kis szilvás lepényt is, most újra a szokott formáját hozza: Gombóc. Hasi-Tasi. Dagi.

Nagyon elfáradt

Molly, a puffogó vipera

A szomszédságunkban két kutyacsapat is lakik, mindkettő foxi-alapú, néhány balkézről való utóddal. Az egyik társaság – a “Kommandó” – rendszeresen portyázik a szomszédos kertekben és utcákban, amit a Tóbiás vezette másik banda rendkívül rossz néven vesz, és aminek éles csaholás formájában adnak hangot. Ezt hallja meg Molly, és rendkívül komoly ábrázattal előadott figyelmeztető puffogással kommentálja az eseményeket. Rendszerint megelégszik ennyivel, figyel és puffog, jelzi hogy gyanakszik, és ne jöjjenek közelebb. Ám egyik éjjel – épp legszebb álmunkban – feltehetően túl közelről, és túl váratlanul harsant fel a Kommandó és Tóbiásék szájalása. Molly ijedtében tőle szokatlanul éles hangon felugatott és egyben fel is ugrott, természetesen a gyomromba, én meg majdnem szívbajt kaptam.

Tegnap este Szacsvay László Soma nevezetű vizslája keltette fel az érdeklődését és gyanakvását, alaposan megpuffogta, majd körbeszimatolta a TV-t, és mivel nem találta sehol, leült a készülékkel szemben, és várt.

Két puffogás közötti csépelés

Szombat óta az ecetes chips lett a lányok kedvence, most kaptam egy kisebb adagot Angliából. Rettenetesen ízlik nekik, pedig tapasztalataim szerint a kutyák nem rajonganak a savanyú dolgokért, márpedig ez tényleg klassz esetes. Pipacs még a mai reggelije mellől is beszaladt, mikor megcsörrent a zacskó. Persze csak nagyon kis darabkákat kapnak, egyrészt mert nem való nekik, másrészt sajnálom velük feletetni, olyan ritkán jutok hozzá.

Molly kisebb szünet után felelevenítette régi kedves szokását, a papucsok ágy alá, és ágyba cipelését. Ha nem jut papucshoz, ellop egy hasáb fát, és miszlikbe rágja.

Illegális rágás

Legális rágás

Pipacs lesántult

Tegnap Orfűn még nem volt semmi baja, vígan nyargalászott a réteken és az erdőben. Ma vettem észre, hogy gyakran felemeli a jobb hátsó lábát. Járás közben eleinte nem is lehetett észrevenni, a hosszú sétán pedig gumimaciként ugrabugrált a magas hóban. Azóta viszont nagyon óvatosan lép rá, legtöbbször inkább felemeli. Tapogatásra sehol nem jelez fájdalmat, a mancsa, karmai, talppárnái épek, lábán, combján sehol nem látni duzzanatot, vagy egyéb deformitást. Valószínűleg egy izma húzódott meg a ma reggeli edzés közben, egyszer hallottunk is egy sikkantást, de utána még össze-vissza zúdultak a kertben.

Nem nagyon zavarja, többek között ezt szeretem a kutyákban,  semmiből nem csinálnak nagy ügyet. A háromlábazás miatt csak egyetlen alkalommal billent ki az egyensúlyából: a hazatérő gazdit üdvözlő egész testes csóválás közben majdnem felbucskázott, és kissé szemrehányóan regisztrálta irdatlan röhögésemet.

Kiröhögsz?! Jól van…

Azért kicsit fáj…

Összecsomózta magát

Ezen a képen olyan, mintha valami gyanús fehér por lenne az orrában

Ho-ho-hooooo, Merry Christmas!

Nem, ez nem egy utó-karácsonyi üdvözlet, hanem Molly (mostanában Gombóc) kora reggeli ártatlan kis tréfája. Ő ébred elsőként, és heves unatkozását csillapítva keres magának némi rágnicsálni valót. Ez rendszerint egy zokni, amit a házban fellelhető papucsok behordásával színesít. Tegnap reggel azonban valahogyan megszerezte a karácsonyi dekoráció részét képező rénszarvas figurát, aminek a bal mellső patáját megnyomva a címben idézett mondat harsan fel, egy rövid dalocskával kísérve. Erre ébredtem. Kicsit gondolkodnom kellett, hol vagyok, és milyen nap van. A kobolddá átlényegülő Molly azonnal rám ugrott – örömében, hogy végre felkeltem -, kicsit megharapdált, majd egyenesen vissza a rénszarvashoz, és pontosan ott csippentette meg, ahol működésbe kell hozni. Esküszöm tudja, hogyan működik.

Pipaccsal új játékot találtak ki, pontosabban egy régit elevenítettek fel. Pipacs bebújik az ágy alá, Molly pedig hanyatt fekve csak a fejét dugja be, és vad szájkaratéba kezdenek. Közben veszettül morognak és rikácsolnak, Molly pedig az összes lábával kalimpál. A másik kedvenc játékuk: Molly az ágyról ugrál rá a szőnyegen bukfencező Pipacsra. Az ugrások mértani pontosságúak, a mancsai pontosan Pipacs mellett érnek földet, sosem ugrik pl. a gyomrába, vagy a bordái közé, pedig a vizsla közben végig mozgásban van, egész testét csavargatva csalogatja Mollyt. Az ugrás mindig szabadeséssel kombinált, azaz először magasra felfelé ugrik, és úgy zuhan rá Pipacsra.

Molly igazi rosszcsont, akit ha megszidok a kedvenc zoknim ripityomra rágásáért, még a képembe is nevet, a szidalmazás számára a játék része. Emellett borzasztó kíváncsi, főleg az asztalon lévő dolgok, a tüsszentés és a fogmosás érdekli rettentően (mármint amikor én mosok fogat), és ő az egyetlen kutyám, aki nem hátrál prüszkölve az orrához közelítő mentolos fogkrém elől.

Pipacs sokkal komolyabb és érzékenyebb mint Molly, mindamellett hogy ő is nagyon játékos és eleven, benne nagyobb a megfelelni vágyás, tudja mit szabad és mit nem.

Pipacs az eminens

Ő azonnal az asztal vagy az ágy alá menekül, ha  megszidom, vagy valaki mással veszekszem. Komoly nézeteltérésünk csak egyszer volt, nem tudom mi lelte, de rám morgott. Azonnal kapott egy hatalmas pofont, ez az egyetlen dolog, amiért nálunk fizikai bántalmazás jár a kutyáknak. Szélsebesen kimenekült a konyhába, be a sarokba egy szék alá, és onnan pislogott kétségbeesetten. Bő 10 perc elteltével egyszer csak megjelent az ajtóban. Belesett, hogy mérges vagyok-e még. Először csak a füle jelent meg az ajtófélfa mögött, majd nagyon lassan az egyik szeme. Nem reagáltam, ezért  kis idő elteltével az egész fejével kibújt az ajtófélfa mögül, és nagyon lassan, laposkúszásban elindult felém. Annyira édes volt, legszívesebben megzabáltam volna, jelentős erőfeszítések árán sikerült csak komolyságot erőltetni magamra. Odajött mellém, kissé felemelte a fejét – felkínálta a nyakát. Amikor megsimogattam, és megnyugtattam hogy már nem haragszom (valójában nem is haragudtam), egyszerre visított, nyögött, nevetett és panaszkodott, az egész testét csóválta, és többször is leharapta a csuklómat. Pipacs féktelen boldogságban ugyanis mindig a csuklónkat harapdálja; teljesen beveszi a szájába, és nagyon gyengéden megcsócsálja. Az ilyen heves érzelemkitörésekkor egyébként valósággal menekülni kell a farka elől, akkorákat üt vele, hogy meglátszik a nyoma a lábamon, egy alkalommal pedig a szemembe csóvált, percekig nem láttam semmit.

Elszöktek!

Bekövetkezett, amitől a legjobban tartottam. Kiszöktek, méghozzá Mortadella Chili vezetésével. Chilinek régi szokása, hogy aktuális kölykeit elviszi kicsit kalandozni, erről a szomszéd tyúkok sokat tudnánk mesélni, kétnapos tetőfedő munkával egyenlítettük ki a számlát…

Chili jelképesen szégyenli magát…

Chili a kezdetektől anyáskodik a csajokkal.  Mindig is alfa szukaként viselkedett, kizárólagos jogot tartva fenn magának az anyaságra. Neki már nem lehetnek kölykei, egy szép fényes napon ugyanis méhgyulladást kapott, és ivartalanítani kellett. Ennek semmilyen más esetben nem örülnék, de Chili egyszerűen elviselhetetlen volt tüzeléskor, kutyát, embert egyaránt kikészített, így szinte ujjongva fogadtam a műtét szükségességét.

Visszatérve a jelenre, Chili elérkezettnek látta az időt arra, hogy Pipacsnak és Mollynak bemutassa a környék látnivalóit és titkos szegleteit. Megmutatta nekik, hol lehet észrevétlenül kisurranni a kerítésen. Csupán a vakszerencsének köszönhető, hogy időben észrevettük a dezertálni készülő kis csapatot, Molly lelkesen, Pipacs kissé aggódva, Chili csalódottan fordult vissza a szomszéd telkének túlsó végéről. Másnap ismét leléptek, Pipacs ekkor nem tartott velük, Molly a kapun kívül mórikálta magát hogy bejöhessen, Chili eltűnt. Kocsival indultunk utána, hamarosan belé is botlottunk, sárcsatakosan és fáradtan jött szemben velünk a hátsó úton, mögötte egy autó, amely végül kénytelen volt az útról letérve kikerülni, őnagyságának ugyanis nem volt érkezése félremenni. Ez úton is köszönjük, hogy ilyen türelmesek voltak.

Ebben az utálatos nyirkos, sáros időben nem megyünk a megszokott sétáinkra, és Pipacsék sem szívesen vannak kint a kertben. Emiatt kicsit unatkoznak, ha pedig kint vannak, kártevésben vezetik le fölös energiákat; Molly már szétrágta a szivattyú vezetékét (nem működött éppen), Pipacs pedig ásott és túrt egy kicsit, persze a tiltott területeken.

Most pedig megyünk kerítést erődíteni.

Fuck you MTV!

Tegnap este Emir Kusturica & the The No Smoking Orchestra koncertjén voltunk. A neves alkalom az Európa Kulturális Fővárosa program keretében felújított Széchenyi tér nyitóbulija volt, ahol a közönségnek a címben idézett sort kellett üvöltenie, amit szívesen, nagy átéléssel meg is tettünk.

Fotó: bama.hu

Pipacs és Molly a tér felé közeledve nagyon izgatottan szaporázta, cseppet sem féltek a tömegben, és a zene sem zavarta őket, bár a Pitbull terrier c. szám után felharsanó tapsra nagyon felfigyeltek (naná, hogy épp a kutyás szám érdekelte őket). Pipacs minden mellette elhaladót alaposan megszimatolt, Molly pedig összecimborált egy kutyával. Szegénykémnek a bal mellső lábát tőből amputálták, de nagyon ügyesen mozgott, és szemmel láthatóan boldog kutya volt. A gazdáját is ismerem látásból még az egyetemről, meg mintha a Kazinczyba is járt volna…

A csajok sokáig birkóztak és barátkoztak a háromlábú fiúcskával a körülöttünk állók nagy örömére és egyben bánatra, mert  a kutyák bohóckodását figyelve jó néhány dal vizuális élményéről lemaradtak.  Molly elégedetten gyűjtötte be a dögönyözéseket és simogatásokat, az óvatlanokat pedig alaposan képen nyalta. Pipacs mindenkinek nagyon tetszett, sokan próbálták becserkészni egy kis simogatásra, vagy csak mutogattak felé a szomszédjuk vállát böködve, hogy “nézd, milyen aranyos, mekkora szakálla van!”. Pippi minden felé nyúló kezet alaposan megszimatolt, majd éppen csak annyit lépett hátra, hogy ne érjék el, de a kitartóbbak végül megsimogathatták.

A koncert vége felé Pipacs egyre nyugtalanabb lett, össze-vissza rángatta a pórázt, és nem volt hajlandó nyugodtan ülni. Nem akartam kínozni, ezért a Jókai tér felé hazaindultunk, aminek a közepén végül megvilágosodtunk a nyugtalanság okát illetően: egy óriási kupacot rittyentett oda, a tehénlepény elszégyellné magát mellette. Kénytelen voltam a frissiben megszerzett Pécsi Estemet feláldozni…

Molly beszól Glenn Close-nak

Molly eleinte csak felületesen nyugtázta a TV-ben a 102 kiskutya c. film kutyaricsajozását. Ám amikor Szörnyella találkozott a kölykökkel, azok másmilyen hangnemben kezdtek el ricsajozni, Glenn Close rikácsoló nevetése pedig végképp felkeltette Molly figyelmét.  Hegyezte a füleit, harciasan bámult a TV felé, a homloka csupa ránc a nagy koncentrálástól, és határozottan, igen fenyegetően morogni kezdett. A jelenet végeztével más, békésebb hangok jöttek, Molly elégedetten pihent tovább, mint aki jól végezte dolgát.

Molly egyébként nagyon kevés hangot ad ki, birkózás közben ugyan mindig vadul, rekedtes, bluesos hangon morog,  de ugatni alig szokott. Néha éles  hangon vakkant egyet Pipacsnak, hogy jöjjön már játszani, illetve egyszer hosszasan ugatta a szomszéd kertjében a délután halomba rakott tűzifát. De rendszerint akkor is csak halkan puffog, ha betolakodó-veszély van.

Pipacs bezzeg szájal helyette is, minden erre járó kutyát, macskát, madarat, és a széllel sodródó faleveleket is vadul megugatja, nem beszélve a saját kertjükben dolgozó szomszédokról.  Kitartóan, de főleg hangosan ugat bármire, amit gyanúsnak vél. Séta közben szerencsére nem ilyen harsány.  Az idegen kutyákkal ilyenkor nagyon barátságos, de megsimogatni változatlanul nem engedi magát. Mindig megszimatolja az embereket is, egyértelműen nem fél tőlük, de hozzányúlni, na azt nem. Esetleg, talán, hosszas udvarlás és némi korrumpálás után.

Miközben ezt írom, Pipacs már 3x megy el az ablak előtt, egyesével hordja el a bekészített fahasábokat, a kis nyavalyás!

Nyárias kutyakarácsony

MINDENKINEK KÖSZÖNJÜK AZ ÜNNEPI JÓKÍVÁNSÁGOKAT, MI IS KELLEMES KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK LÁTOGATÓINKNAK ÉS KUTYÁIKNAK, CICÁIKNAK, MACKÓIKNAK, ÉS EGYÉB ÁLLATAIKNAK!

A mi karácsonyunk eddig jól telt, bár számomra rendkívül rosszul indult, Molly ugyanis halálra rémisztett. A 24-e sokáig az ilyenkor szokásos napi ritmusban telt, mi főztünk, fát díszítettünk, kutyák a kertben zúztak, mindent elloptak és megrágtak, birkóztak, Dömpert idegesítették, ilyesmi.

Esti etetésnél vettem észre, hogy Mollynak remegnek a hátsó lábai. Tekintettel arra mekkora bélgép, eleinte nem gyanakodtam semmire, az izgatottságtól remeg – gondoltam én. De továbbra is remegett az egész teste, főleg a hátsó lábai, melyeket kissé mereven, és a járási síkjánál szélesebben rakosgatott. Rémségesen ijesztő volt. Kattogni kezdett az agyam, mi lehet ez, és miért pont karácsony Szenteste betegedik meg, biztos az a sintérnek sem jó állatorvos ügyel, csak nem evett meg valami mérget valahol….

Étvágya rendben, hisz a kaját a szokásos iramban beszippantotta. Utána kimentünk a futkosóra, ott normálisat kakált, futkorászott, kicsit játszott is Pipaccsal, de önmaghoz képest visszafogott volt, füleit is egészen leeresztette, és kicsit forgatta a szemeit. Körülnéztünk a kertünkben, nem találtunk semmilyen gyanús dolgot. Gábor emlékezett rá, hogy délután a birkózás közben egyszer nagyon felvisított, szerinte akkor megütötte valamijét, az fájhat neki, bár nem sántított.

Én a szokásos pesszimizmusommal biztos voltam benne, hogy valami idegrendszerre ható mérget evett meg. Behívtuk, befeküdt az asztal alá, és azonnal mély álomba merült. Nem ébredt fel a halászléfőzés előkészületeire sem, egyszer ugyan átfeküdt a kályha elé, de azonnal hortyogott tovább. Átaludta a vacsorát is, ami az ő esetében felettébb szokatlan és aggodalomra okot adó jelenség. Pipacs bezzeg minden szőrszálával megpróbált feljutni az asztalra, és rendkívül csalódott volt, hogy nem kapott (később kapott azért).

Molly a kályha után az ágyba települt, ott durmolt tovább, és csak a később fogyasztott mákos guba illatára ébredt fel, a tányért lelkesen kinyalogatta. Másnap reggelre kutya baja sem volt, vígan hasította a levegőt erdőben, réten, vízen és jégen Malomvölgyben a +19 C melegben.

Molly a vízen jár…

...itt korcsolyázik…

…itt beszakadt alatta a jég…

…de egy cseppet sem jött zavarba emiatt, a meleg szélben hamar megszáradt…

További képek a “téli” Malomvölgyről ITT.